Miskolc, Széchenyi utca Házak és portálok a századfordulón (József Attila Könyvtár Kiállítóterme, Miskolc, 1988)
Kiállítás a B.-A.-Z. Megyei Levéltár gyűjteményéből, a József Attila Könyvtár kiállítótermében, 1988. március 10.-május 21. A miskolci Széchenyi utca arculatának alakulása néhány éve állandó beszéd témája az itt élőknek. A rekonstrukciót irányító városi tanács megbízásából a levéltárban három éve folyik a kutatómunka a főutca építéstörténeti dokumentumainak feltárására. A munka eredményeiből kívánunk ízelítőt adni kiállításunkon. A Széchenyi utca Miskolc főközlekedési útja a XIV. századtól napjainkig. Kiinduló pontja a vásártér a mai Tanácsház tér volt. A piac területe a folyamatos beépítések miatt egyre keletebbre került, s ezzel egyidőben egyre hosszabbodott a fő közlekedési út. A főutca a XIV. században még nem ért tovább a Forgó hídnál, 1702-re kiépült a Pece kanyarig, a mai Beloiannisz utcáig, majd a XVIII. század végére a Pece torkolatáig, azaz az Ady hídig. A főutca a középkorban jobbágy település képét mutatta, keskeny telkekkel, alacsony patics falu házakkal, a szénás szekereknek szabadon hagyott bejárattal. A telkek hátsó traktusában ólak voltak a házi állatoknak, szabad a térség a szénaboglyáknak, az udvar végén kert volt. A főutca városias jellege a XV. század végén kezdett kialakulni. Az első kőházak a nemesi kúriák. A városba egyre nagyobb számban érkeztek a hivatalt vállaló kis- és középnemesek. A kapitalizmus előretörésével a nemesi udvarházakat a kereskedők, főként a görög kereskedők foglalták el, mellettük jómódú iparosok építették fel árusításra is alkalmas műhelyeiket. A nagyarányú építkezések a XVIII. századra szerkezeti változást is eredményeztek a főutcán, megtörténtek az új telekfelosztások. A keskeny telekméretek miatt az udvarok hátsó részeit választották le meghagyva a közös bejáratot, így alakultak ki a ma is fellelhető belső udvarok, zugok. A főutca legkorábbi neve Piac utca. Ez az elnevezés nem a hatóságtól származott, a köznyelvben használták. Amikor a XV. században az utca meghosszabbodott megkülönböztető jelzővel két részre bontották: a Sötétkaputól nyugatra Derék Piac, északra Alsó Piac lett az utca neve. Az elnevezések között, főként a közhasználatban, gyakran előfordult a Fő utca elnevezés is. Mai hivatalos nevét 1847-ben kapta. A Széchenyi utca építéstörténetének kutatóját az utcanév változatok mellett a telkek helyrajzi számainak és a házszámoknak a változása is megtévesztheti. A telek állományról az 1702-ben készült ún. kötetkönyvből kapjuk az első adatokat, majd az 1890-es években elkészült az első hivatalos telekkönyv. Ez utóbbinak és az ezt követő közel évszázadnak az írásos anyaga legnagyobbrészt elpusztult. A házszámok kutatásával sem kevesebb a nehézség. A városban felépülő házakat a hivatalos iratokban az 1860-as évekig az építés sorrendjében folyamatosan számozták. A század végén jelennek meg az utcához kötött, páros-páratlan megosztású házszámok, kiindulva a Tanácsház tértől, mint a város középpontjától. A házszámok cserélődése azonban ezzel a rendezéssel nem ért véget, a telekmegosztások, az új utcák nyitása minden alkalommal új házszámozást is Az eddig feltárt iratokból két nagy rendezés anyagát sikerült kimutatnunk, az egyik 1900- ban, a másik 1927-ben volt. A levéltári kutatások Miskolc belvárosának egész területére folynak, a kiállítás anyaga így csak töredéke a több ezer fellelhető építési tervrajznak. A Széchenyi utcai házakat és portálokat szeretnénk bemutatni a régi építési tervek segítségével. Reméljük, hogy a szakemberek mellett a városlakók is szívesen megismerkednek a főutca régi formájával, hangulatával és ennek ismeretében értékelik annak mai arculatát. Seresné dr. Szegőfi Anna