18. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat (Nógrádi Sándor Múzeum, 1988)

18. SALGÓTARJÁNI TAVASZI TÁRLAT NÓGRÁDI SÁNDOR MÚZEUM, 1988. ÁPRILIS 2 - MÁJUS 23. Támogatója vagyok minden olyan rendezvénynek, amely a látásmódot, az emberek műveltségéhez való viszonyát, általános kulturáltságát alakítja. A tizennyolcadik alkalommal megnyitandó Salgótarjáni Tavaszi Tárlatot ilyen ese­ménynek tekintem. Az emberek tárlatokra nemcsak azért mennek el, hogy rengeteg gondjukat feloldják, világban való eligazodó képességüket korszerűsítsék. Ezért is. Emellett kapcsolatra vágynak. Arra, hogy ott olyan emberekkel találkoznak, akik éppen akkor nem rohannak az autóbuszra. A tárlat képeire, a szobrokra ránézve esetleg olyanok is elkezdenek egymással beszélgetni, akik egyébként a városban meg nem szólítanák egymást. Mit szólsz te ehhez? Hogy látod te ezt? - típusú kérdések hidat vernek a lelkek, felfogások, világnézetek között. Lehetőséget teremtenek­ az „én nem így látom" válaszok megfogalmazására is. A művészeti események, közéleti fórumok, a véleményegyeztetés, a nézet­csere lehetőségeit teremtik meg. Ha indulatokat keltenek is, fontos dolognak tartom, mert új gondolkodást indít­hatnak el az emberekben. Ha egy kissé továbblépek, azt is gyakorlatiasabbá kell tennünk, hogy azzal, hogy ízlelünk, körbetapogatunk világunkban, hogy olvasunk, átéljük a világeseményeket - megismerjük azokat. A Tavaszi Tárlat a művészet eszközeivel hozzásegíti az embert, hogy a világról olyan ismeretekhez jusson, amit másféleképpen nem tehetne meg. Ez a tárlat nem a lokalitás korlátaival, hanem a művészet egyetemes tartalmával közvetíti a mai Magyarország művészeti gondolkodásának nagy folyamából azt a vonulatot, amelyet Salgótarjánban lehet megtalálni, tapasztalni. Nagyszerűnek, jó dolognak tartom. Nálunk is igaz, hogy az ízlésnevelésben, a gondolkodás fejlesztésében a művé­szeteknek nagyobb szerepet kell kapniuk. Szükségünk van arra, - a mostani körülményeink között kiváltképp - hogy az emberek a mindennapi életük megoldandó feladatait elvégezve felülemelkedjenek azokon. Ehhez kell az a háttér és alap, amit a művészetek - a zene, az irodalom - jelentenek. Tapasztalatból mondhatom nagyon sokan zavarban vagyunk, ha bemegyünk múzeumba, képtárba. Sokszor viselkedésünk sem természetes, pózokat keresünk, mert kevésszer találkozunk, indokolatlanul ritkulnak az ilyen alkalmak, és gyakran és sokan a művészetekkel való találkozást természetellenesen rendkívüli eseménynek tartjuk. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek már több év óta azok közé a gazdasági szervezetek közé tartozik - a bányával, az üveggyárakkal, a tűzhelygyárral és másokkal együtt - amelyek díjalapítással, anyagilag is támogatják a tárlatot. Miért tartom ezt figyelemre érdemesnek? A magatartásunk természetes. Tudjuk, mecenatúra nélkül nincs művészeti élet, így a képzőművészeti alkotások sem születhetnének meg, a művészetek támogatását minden kor, minden társadalom fontosnak tartotta, mi is így vélekedünk. Ez a mi felelősségünk. A mi közösségünk nemcsak gazdasági egység, hanem társadalmi szervezet is. A mi dolgozóink közül is sokakat érdekel a művészet, így a Tavaszi Tárlat is. Ha az ide látogató 100 vagy 200 ember kikapcsolódást, felüdülést, gondolatot talál, azt a vállalat vezetésének elő kell segíteni. Én enélkül a gondolkodásmód nélkül nemcsak a képzőművészetet, de egyetlen egy művészeti ágat sem tudok életképesnek elképzelni. DR. SZABÓ ISTVÁN a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezérigazgatója

Next