Festmény a sportsegélynek Serdián Koczka Zsuzsa (Svájc) (Derkovits Terem, Budapest, 1989)
A Sportsegély Alapítvány és a Képcsarnok meghívja Önt SERDIÁN KOCZKA ZSUZSA festőművész kiállításának ünnepélyes megnyitására 1989. március 22-én délután 5 órára Megnyitja: DR. FELEDY BALÁZS, a Művészeti Alap képzőművészeti szakosztályának igazgatója és TARÓCZY BALÁZS Derkovits Terem Budapest VI., Lenin körút 63. W nUfvUWTÍÍ^: 'BIZTOSfTÖ SERDIÁN KOCZKA ZSUZSA FESTŐMŰVÉSZ Budapesten születtem, 1948-ban. Itt is nőttem fel, itt lettem sportoló. Előbb atléta, majd evezős. A válogatottságig vittem. Egyetemi tanulmányaimat Svájcban (Bázel, Bern és Zürich) folytattam. Történelem-, földrajz- és testnevelői diplomát szereztem. A bázeli, berni, zürichi és winterthouri gimnáziumban tanítottam. A hetvenes években kezdtem el festeni. Önmagamnak. De úgy önmagamnak, hogy mások is láthassák. Kell magyaráznom, hogy a sport volt az első ihlető témám? Remélem, nem. A sporttól, a mozgástól soha egy pillanatra nem szakadtam el. Jöttek a kiállítások, különböző városokban és országokban. Szülővárosomban ez az első tárlatom. Képeim mégis megelőzték ezt a kiállítást. 1988-ban az Ezüstgerely kiállításon volt látható néhány festményem, majd a Testnevelési Főiskolán. Ez utóbbi helyen állandó kiállításom van, hiszen huszonöt képemet a TF-nek adományoztam. A Sportsegélynek ezzel a száz alkotásommal szeretnék segíteni. Ha megvásárolják képeimet, a Sportsegély Alapítványt segítik. Családommal, férjemmel és két kislányommal a közelmúltban a svájci festők paradicsomában, Tessinben telepedtünk le. Szokatlan és a maga nemében páratlan kiállításra hívja a sport és a művészet szerelmeseit a Sportsegély Alapítvány kuratóriuma. Esztendeje sincs, hogy az alábbi levél érkezett a Sportsegély Bizottság címére: „Mint volt élsportoló is érdeklődéssel olvastam a Sportsegély munkájáról írt cikkeket. Szívesen támogatnám erőfeszítéseiket, mégpedig a következő módon: felajánlom Önöknek mintegy száz képemet különböző svájci kiállításaim anyagából, amelyek árverésre kerülhetnének és a ténylegesen eladott művek teljes összege Önöket illetné. Amennyiben érdekli ajánlatom, kérem írjon. A továbbiakat személyesen. Szívélyes üdvözlettel Serdián Koczka Zsuzsa.” Hogy mi minden történt e levél óta az elmúlt hónapokban, azt igen hosszan lehetne részletezni, a lényeg az, hogy a Sportsegély Bizottság soros elnöke, Monspart Sarolta azonnal fölvette a kapcsolatot egykori élsportoló társával, a Svájcban élő művésznővel. Koczka Zsuzsa hamarosan Budapestre érkezett és a Művészeti Alap hathatós segítségével elkezdődtek a kiállítás megszervezésének előkészületei. Kis idő múltán a festmények is megérkeztek Svájcból, hozzátéve: a festőművész költségén. Kétéves fennállásának történetében hasonló akcióra csak egyetlen alkalommal vállalkozott a Sportsegély Bizottság, 1986 decemberében, a jótékony célú gálaestre. De mint ahogy akkoriban is csak a széles körű összefogás eredményezhette az est erkölcsi és anyagi sikerét, úgy egyedül most sem birkózhatott volna meg a bizottság a kiállítás megszervezésével s lebonyolításával. Az újabb összefogást, a Művészeti Alap, a Képcsarnok Vállalat és a Derkovits Terem együttes segítségét, remélhetően újabb siker koronázza, hiszen olyan rangos művészeti esemény programjába került Serdián Koczka Zsuzsa kiállítása, mint a Tavaszi Fesztivál. A siker persze csak akkor lehet teljes, ha a képek gazdáikra is találnak március 22-31. között a Derkovits Teremben. Az előzetes elképzeléssel ellentétben: árverés nem lesz, minden festményt szakértők zsűriztek, és a művésznő kérésére méltányosan, eladható áron áraztak. Többet fizetni természetesen lehet egyegy alkotásért, az igazi cél azonban az, hogy valamennyi kiállított képet sikerüljön eladni. A festmények egy része sporttémájú, végtére alkotójuk maga is sportoló volt, válogatott evezős. Ám ahogy a Dunán is sok víz lefolyt azóta, az egykori evezős témavilága is változott, gazdagodott. Fogadják jó szívvel Serbián Koczka Zsuzsa festményeit. Ha megvásárolják képeit, ne feledjék, hogy egy sikeres svájci festőművész valamelyik alkotásával gazdagodtak. A művésznő természetesen megmaradt magyarnak. Olyan embernek, akit családja és hivatása ugyan más országba szólított, szíve azonban itt dobog sporttársaiért, a rászorulókért... SPORTSEGÉLY ALAPÍTVÁNY