Lelkes Péter, ipari formatervező művész , Önéletrajz (Biatorbágy, 1990)

Az 1970-es években az akkori gyakorlatnak megfelelően hol egyedül, hol csoportosan vállaltuk a tervezési feladatokat. A viszonylag kis létszámú tervezőgárda nem győzte a megbízásokat teljesíteni. A legsikeresebb szakmai és egziszten­ciális éveink az 1970 és 1985 közötti időszakra tehetők. A tervezőművészeti közéletet a munkával kapcsolatos kérdések jelentették. Csak később indult meg a „helykeresés" egzisztenciánk, a szakmai hovatartozásunkat illetően. A nyolcvanas évek végéhez közeledve már éreztük, hogy az ipari és vállalti struktúra abban a formában már nem tartha­tó fenn sokáig. Az egyre szűkülő állami támogatás a műszaki fejlesztés csökkentésére kényszerítette a vállalatokat. A gazdasági és társadalmi átalakulás az ipari formatervezés területén rendkívüli helyzetet teremtett a tervezők számára is. A XIX. század ipari forradalmát idéző évek képei elevenedtek fel, hiszen a számítástechnika elterjedése és gyakorlati alkalmazása rácáfolt a stabilnak tűnő fejlesztési és gyártási szokásokra, ez megváltoztatta látóterünket, alkotói szemléletünket Szükségessé vált az is, hogy párbeszédet teremtsünk az alkotók között, egyben folyamatot indít­sunk el, hogy időszakosan szembesüljünk a kor által diktált változásokkal és az ebből fakadó tervezési és oktatási stratégiák helyes megválasztásával. A 90-es évektől fokozatosan megszűntek a technikai gátak az ipari formaalkotásban, ezért mára szinte minden formai elképzelés megvalósítható lett. Felértékelődött a design jelentősége, ezzel a képzőművészeti szakágak is új szerephez jutottak. Mára mindez a képzőművészeti és a designer-oktatást a jövőben megváltoztatta, módszerét is befolyásolta, ennek köszönhetően Magyarországon kibővült a formatervezői oktatás. Önéletrajz 1970-1980 1980-1990 1990-2005

Next