Balogh Edit (Budatétény Galéria, 1991)

Nem tudom, a XV. századi gyapjúszálfestő, kit történetesen Gobelinnek hívtak, mit szólna, elcsodálkozván Balogh Edit faliszőnyegei előtt. Bizonyára jó közel menne hozzájuk, figyelmesen szemlélné a technikát, amelynek segítségével ezek a munkák készültek, esetleg a kezét is végighúzná rajtuk, hogy érezze az anyag minőségét. Mert Monsieur Gobelin mégiscsak szakember volt, aki tudhatta: egy ember és egy szövőszék találkozásából nem születik feltétlenül szőnyeg, és a végeredmény művészi létformájához igen sok talány, szerencse méginkább pedig tehetség szükségeltetik... A mindeddig Erdélyben élő művésznő a faliszőnyeg tradicionális lehetőségeit járja és megújulásának a módjait keresi; ebben a keresésben nem kevés egyéni föltalálás és alakítás van. Egyszerű, a japán metszetek vonalaira rárímelő formái meditatív alkotót sejtetnek, aki nem mondani és üzenni kíván, hanem kifejezni, illetve a dekorativitás lehetőségeit felhasználva, megragadni. Zalán Tibor

Next