Horváth László szobrászművész (Páka, 1999)
HORVÁTH LÁSZLO szobrászművész/Sculptor Született/Born, Páka 1951. február 5. Címe/Address: H-8900 Zalaegerszeg, Alapsugár u. 30. Telefon: 92/319-451 Tagja a Művészeti Alapnak, majd az Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a MADI Művészeti Csoportnak. Mestere volt Csiky Tibor szobrászművész Díjak/Prizes 1989. A VII. Soproni Érembiennálé, Művelődési Minisztérium díja 1989. Győr, Nemzetközi Művésztelep díja 1991. A X. Muraszombati Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé díjazottja (Szlovénia) 1993. A IX. Soproni Érembiennálé, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus díja 1996. Svájc, FIDEM Nemzetközi Érembiennálé díja 1997. Zala-Art díj 1998. A II. Zalaegerszegi Regionális Kisplasztikai Tárlat díjazottja Egyéni kiállítások/individual exhibitions 1984. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum 1988. Budapest, Fiatal Művészek Klubja, Műegyetem 1992. Zalaegerszeg (Színház) 1995. Győr, Műcsarnok 1996. Budapest, Szimpózium Klub 1997. Flévíz, Galéria 1999. Zalaegerszeg, Hangverseny- és Kiállítóterem Diadém/diadém acél, krómacél 0 15 cm 1988. IV»«v Fényfelű/the lingt toward acél, krómacél 0 13 cm 1992. Gótika/Gothic fa. 600 cm 1998. Lenti )7. Zalaegerszeg, Gébárt Variáció festett acél, Horváth László kiállítása elé Fiat lux!... Meggyőződésem, hogy e teremtő szavak mögött nem csupán a sötétséget a világosságtól elválasztó isteni szándék húzódik meg. Más értelmezési síkon a világosság a renddel helyettesíthető, vagyis Isten az ősrendezetlenséget akarván megszüntetni, rendet, átláthatóságot, tisztaságot konstruált helyette. Valami hasonló törekvést érzek Horváth László művészetében is. Ő is világosságot akar gyújtani, rendet és tisztaságot próbál teremteni rendezetlenül homályos világunkban, és nyilván ezért érzi otthon magát az újkonstruktivisták körében. Az „otthon” érzete esetünkben jóval több a szellemi rokonságnál, mind a gyökerek, mind az alkotómódszer közösségét jelzi. A közös gyökerek alapvetően a mester, Csiky Tibor szellemi örökségének tiszteletében és megőrzésében nyilvánulnak meg, az alkotómódszer közössége pedig egy viszonylag állandó, egymást konzekvensen vállaló művészcsoport kifelé egységes, többé-kevésbé rendszeres közös fellépéseiben. Horváth László ezúttal egyedül mutatkozik be, de szinte minden egyes műve ott hordozza társai szellemiségét is. A mostani, zalaegerszegi tárlatra minden eddiginél nagyobb szellemi muníciót gyűjtött össze, olyannyira, hogy jellegét már-már retrospektívnek nevezhetjük. A kiállított anyag művészetének mindahány területére - grafika, szobor (kisplasztika), érem, ékszer - kiterjed, időben pedig több mint két és fél évtizednyi alkotópályát ível át. Számos olyan alkotás kerül bemutatásra, amelyet még sohasem láthatott a közönség, és valamennyi korábbinál teljesebb lehetőség nyílik a szobrász világról alkotott véleményének megismerésére. Művészi felfogásának fejlődését legpregnánsabban a grafikái szemléltetik, amelyek két csoportja között mintegy két évtizednyi szünet húzódik. A hetvenes éveket reprezentáló lapjai emblematikus egyszerűségű, szigorúan konstruált, mértani motívumokat hordoznak, míg a közelmúltban készült alkotásain - változatlan kompozíciós alapelvek mellett - a formai szi- s gor feloldódik, az alkotó figyelme a képmezőnek csupán kis hányadát kitöltő, töredezett kontúrokkal körülvett felületek mind szenzibilisebb faktúrája felé fordul. Utóbbiakon teljesen új elem a színek megjelenése, amelyek konkrétabb asszociációkat is eredményező, festőibb hatása meg is riasztja Horváthot, hisz ez már túlnyúlik vizsgálódási körén, talán túl szándékain is. Éppen ezért utoljára készült (1998) rajzainak eszköztárából már száműzi a koloritot, és visszatér a tisztán formai problémák boncolásához. Szobrai tiszta, precíz, kimért, elegáns világba kalauzolnak minket. Alapformái geometrikusak: háromszögek, gúlák, keresztek, amelyeket önmagukon belül is meglepő gazdagsággal tud variálni, és amelyek anyagukat tekintve igen éles kontrasztok hordozására képesek. Az általában sima, matt, pirosra vagy feketére festett, olykor csillogó krómacél síkokat természetesnek tűnő, töröttnek, máskor rozsdásnak ható, vagy éppen korhadt-száradt fa felületek egészítik ki. Amilyen könnyedén lép egyik formából vagy síkból a másikba, ugyanolyan könnyedén rendeli egymáshoz az antagonisztikusnak ható matériákat, s világítja meg, hogyan törekszik a káoszból a rend megteremtésére. Érmei a technika határait kitágítva nyitottak új fejezetet a magyar éremművészet gazdag történetében. Topográfiai alakzatokat idéző töredezett, rozsdás, maratott, olykor „valósághűen” meghasadt felszínükön át-átcsillognak a változatos formákban megjelenő, tükröződő, magától értetődő természetességgel beültetett krómacél-darabkák. Föld és víz, világosság és sötétség örök kettősének, a makrokozmosz kicsiny darabkájában is jelen lévő teljességének fikcióját ébresztik fel, lenyűgöző művészi kifejezőerővel. Ékszerei plasztikai nyelvezetének keretein belül maradnak, de a szerkezet mellett az anyag tisztaságára is ügyelnek. Meglepő könnyedséggel párosítja a formai problémák analizálását az ékszernél elengedhetetlen esztétikummal, ami alkotásainak autonóm szobrászi értékké nemesedését eredményezi. A nagy mutatvány, a rend megteremtése e területen is sikerült. ... Fl facta est lux. Kostyál László HORVÁTH LÁSZLÓ KIÁLLÍTÁSA Zalaegerszeg, Városi Hangverseny- és Kiállítóterem 1999. január 8-31. Angol fordítás: Bérces Edit. A kiállítás és a kiadvány létrejöttét támogatták: Zalaegerszeg Város Önkormányzata, Városi Hangverseny- és Kiállítóterem. Nyomda munkák: Kaczor Vilmos 92/316-567 © HORVÁTH