Kéky-Magyar Éva festő- és grafikusművész kiállítása (Győri Városi Könyvtár Galériája, 1991)

"Vas megyei művész" - Kéky-Magyar Éva - jelentkezik ismét a nádorvárosi kisgalériában. A világot járt festő, grafikus, komputerművész számára e jelző voltaképpen alig rejt többet, mint a vándorutak után és újak előtt a helyben lakás, az elmélyült munkát biztosító műterem csendjének puszta tényét. Sopron szülöttje, német és francia akadémiák, mesterek nevelt­je, két kontinens, számos ország, város megbecsült kiállítója sokévi szombathelyi élet után sem érzi magát otthon és jelen igazán a város szellemi-művészeti életében. Rejtély­­ és terjengős elemzés tárgya lehetne az ellentmondásos helyzet felderítése. Alig szépíthető tény az egyéniségét, munkásságát szinte szorító hűvösség, burkolt formákat öltő értetlenség, távolságtartó közöny. Lobogásának, szüntelen újat kereső kísérletező kedvének, a művekben rejtőző nyugtalanságnak, emberi-mesterségbeli titkokat fürkésző izgatottságának alig nyílott ott tér s kiváncsi, megértő figyelem. Csoda-e hát, ha jelentős tárlatait másutt rendezték, s úgy adódott, nyugodt lélekkel hagyta hosszabb-rövidebb időre magára a Kilátó úti műtermet. Most példának okáért Magdeburgból érkezett. A távollét esztendei két sorsdöntő mozzanattal gazdagították életművét. A fejlettebb technika lehetőségét kihasználva kedvére kísérletezhette végig a számítógép kínálta képalkotás irányait. Rengeteg erőt energiát és fantáziát táplált be a számunkra még mindig ördöngősnek számító masináiba. A billentyűk, jelek, és programok segítségével egyéni hatású képernyő-kompozíciókat szerkesztett. Az elektronika variációk végtelenségét hordozza Kínába értő kezelője számára. A felbontott kép egyetlen részletének megváltoztatásával rögvest új látvány teremtődik. A téma formálása sorozat­művekben csúcsosodik ki. Ezekből több is látható a kiállításon. Kéky Éva komputerképeinek van egy sajátos vonása: nem tud, talán nem is akar elszakadni a valóság, a látvány, a természet élményétől, így azután kevésbé divatos e "divat­technikában", de tagadhatatlanul közelebb tud férkőzni a tárlatlátogató "hagyományos szemléletéhez". Munkásságának behatóbb ismerői számára a természet kevésbé rejtőző arcának ilyentén ábrázolása azért lehet meglepő, mert művészünk pályája első stádiumában rég eljutott a nonfigurációig, a képzelet játékainak, az univerzum végtelenségének képpé alkotásáig. Az ellentmondás rögtön feloldható, ha tudjuk, ismerjük felfogását színes fotókra rögzített képprogramjairól. Vallomása szerint, az évekig tartó kísérletek célja - az eszköz kínálta izgalmakon kívül! - nem volt más, minthogy vázlatokat készítsen a számítógép segítségével majdani festményei megoldásához. Mert önmagát a szó igaz értelmében tartja festőművésznek, aki időnként elkalandozva a klaviatúra és a monitor segítségével rajzolt, festett. Győri kiállítása - lehet! - e korszak egyféle zárását jelentheti. Időközben ugyanis eredményre vezettek a viaszfestéssel, enkausztikával vívott küzdelmei. Megtalálta az ősi eljárás titkát s megtalálta a saját képi világával, mondanivalójával való társítás módját. Az elkövetkező évek az "ősi-Cs technika és a komputerkép szerves összeépítésének izgalmas próbáját ígérik. Addig is élvezkedjünk a kicsit "hazatérőnek tekinthető művész motívumainak, színeinek, fantáziájának képzeletgazdagító képi világában. Gépi-kézi világ ez, de nagyon vonzóvá avatja a teremtő emberi akarat. Salamon Nándor

Next