Kéky-Magyar Éva festő- és grafikusművész kiállítása (Győri Városi Könyvtár Galériája, 1991)
"Vas megyei művész" - Kéky-Magyar Éva - jelentkezik ismét a nádorvárosi kisgalériában. A világot járt festő, grafikus, komputerművész számára e jelző voltaképpen alig rejt többet, mint a vándorutak után és újak előtt a helyben lakás, az elmélyült munkát biztosító műterem csendjének puszta tényét. Sopron szülöttje, német és francia akadémiák, mesterek neveltje, két kontinens, számos ország, város megbecsült kiállítója sokévi szombathelyi élet után sem érzi magát otthon és jelen igazán a város szellemi-művészeti életében. Rejtély és terjengős elemzés tárgya lehetne az ellentmondásos helyzet felderítése. Alig szépíthető tény az egyéniségét, munkásságát szinte szorító hűvösség, burkolt formákat öltő értetlenség, távolságtartó közöny. Lobogásának, szüntelen újat kereső kísérletező kedvének, a művekben rejtőző nyugtalanságnak, emberi-mesterségbeli titkokat fürkésző izgatottságának alig nyílott ott tér s kiváncsi, megértő figyelem. Csoda-e hát, ha jelentős tárlatait másutt rendezték, s úgy adódott, nyugodt lélekkel hagyta hosszabb-rövidebb időre magára a Kilátó úti műtermet. Most példának okáért Magdeburgból érkezett. A távollét esztendei két sorsdöntő mozzanattal gazdagították életművét. A fejlettebb technika lehetőségét kihasználva kedvére kísérletezhette végig a számítógép kínálta képalkotás irányait. Rengeteg erőt energiát és fantáziát táplált be a számunkra még mindig ördöngősnek számító masináiba. A billentyűk, jelek, és programok segítségével egyéni hatású képernyő-kompozíciókat szerkesztett. Az elektronika variációk végtelenségét hordozza Kínába értő kezelője számára. A felbontott kép egyetlen részletének megváltoztatásával rögvest új látvány teremtődik. A téma formálása sorozatművekben csúcsosodik ki. Ezekből több is látható a kiállításon. Kéky Éva komputerképeinek van egy sajátos vonása: nem tud, talán nem is akar elszakadni a valóság, a látvány, a természet élményétől, így azután kevésbé divatos e "divattechnikában", de tagadhatatlanul közelebb tud férkőzni a tárlatlátogató "hagyományos szemléletéhez". Munkásságának behatóbb ismerői számára a természet kevésbé rejtőző arcának ilyentén ábrázolása azért lehet meglepő, mert művészünk pályája első stádiumában rég eljutott a nonfigurációig, a képzelet játékainak, az univerzum végtelenségének képpé alkotásáig. Az ellentmondás rögtön feloldható, ha tudjuk, ismerjük felfogását színes fotókra rögzített képprogramjairól. Vallomása szerint, az évekig tartó kísérletek célja - az eszköz kínálta izgalmakon kívül! - nem volt más, minthogy vázlatokat készítsen a számítógép segítségével majdani festményei megoldásához. Mert önmagát a szó igaz értelmében tartja festőművésznek, aki időnként elkalandozva a klaviatúra és a monitor segítségével rajzolt, festett. Győri kiállítása - lehet! - e korszak egyféle zárását jelentheti. Időközben ugyanis eredményre vezettek a viaszfestéssel, enkausztikával vívott küzdelmei. Megtalálta az ősi eljárás titkát s megtalálta a saját képi világával, mondanivalójával való társítás módját. Az elkövetkező évek az "ősi-Cs technika és a komputerkép szerves összeépítésének izgalmas próbáját ígérik. Addig is élvezkedjünk a kicsit "hazatérőnek tekinthető művész motívumainak, színeinek, fantáziájának képzeletgazdagító képi világában. Gépi-kézi világ ez, de nagyon vonzóvá avatja a teremtő emberi akarat. Salamon Nándor