Pilinszky János emlékére (Óbudai Társaskör Galéria, Budapest, 1991)
Mottó: A „teremtő képzelet" sorsa korunkban (részlet) Valójában a képzelet drámája egy és oszthatatlan. S miközben a felszínen az üdvösség elodázásával a tévedések és tévelygések legkülönbözőbb variánsai és rögtönzései zajlanak a tükör és a hétköznapok kölcsönhatásában, a mélyben töretlen az egység, a tehervállalás, az igazság szeretete, a megrendültség és engedelmesség folyamatossága. Igaz, ennek az egységnek és folyamatosságnak csak időnként művészet, csak időnként irodalom a neve. Mit számít? A képzelet valódi történetében a hallgatás olykor fontosabb minden leírt mondatnál. És itt - utoljára - arra a kép nélküli képzeletre, a képzeletnek arra a végső és kifogyhatatlan forrására, testvéri csöndjére gondolok, amit semmiféle zajjal nem lehet elnémítani. Pilinszky János: Válogatott műveiből (149-150. o.)