Grafikai műtermek (Csók István Galéria, Budapest, 1992)
BEKÖSZÖNTŐ Napjaink átalakuló, régi eszméket felszámoló, újakat teremtő világában természetes, hogy a képzőművészet hajdan centralizált, ma félig-meddig felszámolt intézményrendszere végleg eltűnjön, és helyette számos független, saját anyagi bázissal rendelkező csoport, egyesület, társaság jöjjön létre, ahogy volt ez a századelőn vagy a két háború között. Ennek a helyzetfelismerésnek az eredményeképpen alakult meg a Magyar Grafikusművészek Szövetsége is, mely a közeljövőben saját kiadvánnyal kívánja informálni tagjait. E periodika elsősorban a grafika rangját és presztízsét igyekszik erősíteni, különös tekintettel a technikai kivitelüket tekintve elsőosztályú, kispéldányszámú nyomatokra. Meg kívánja őrizni a klasszikus műfajok, technikák, a rézkarc (akvatinta, kesztőket tehát egyetlen mérce vezetheti, a minőség mércéje, továbbá az új kezdeményezésekkel szembeni nyitottság. E célok szem előtt tartásával indítjuk egyesen nyolc oldalon negyedéves kiadványként a havi lappá fejlesztendő periodikát, Grafikai Műtermek címmel. A lap foglalkozni kíván a szakmát érintő gyakorlati, valamint technikai kérdésekkel, emellett közöl tudósításokat, interjúkat, kritikákat jelentős nemzetközi és hazai kiállításokról Japántól Dél-Koreáig. Alaposabban elsősorban mégis a közép-kelet-európai régióra koncentrál, Krakkóra, Ljubljanára és természetesen a hazai grafikai és rajzbiennálékra, a miskolcira, a salgótarjánira, a tihanyi kisgrafikai kiállításokra, de nem feledkezik meg a jelentős egyéni bemutatókról sem. A kiadvány elsősorban a szakmához kíván szólni. Felismerve azt, hogy az információ érték, híreket, pályázati felhívásokat kíván nyújtani, melyek közreadásához, nyilvánosság elé tárásához kérjük az egész szakma segítségét. Szerkesszük közösen a lapot, mert csak így lehet mindannyiunk(( rézmetszet, hidegtű, mezzotint), a litográfia és a monotípia rangját és értékét, de emellett kerülve a konzervativizmusnak még a látszatát is, nem zárkózik el a különböző új grafikai műfajok, technikák bemutatásától, méltatásától sem. Köztudott ugyanis, hogy a technika, a mesterségbeli tudás nem lehet abszolútum "csak" a műalkotás szellemiségének a kifejezője, hordozója, hitelesítője. A szer