Rácmolnár Sándor kiállítása (Dorottya utcai kiállítóterem, 1992)
Örök kérdések varázsában Rácmolnár Sándor képeinek harmadik dimenziója a gondolat. A papír vagy a vászon síkja csak határoló felülete annak a térnek, melyben a felismerések, kérdések, félelmek és remények erővonalai feszülnek. Maguk a képek rendkívül tömör,és talán egyetlen lehetséges kifejeződései egy-egy gondolatmenetnek. Szimbolikusak, de nem rejtjelesek: nem arról van szó, hogy Rácmolnár szavakkal is elmondható dolgokat jelenít meg képein a festészet sifre-rendszerét felhasználva, s mintegy képtalányokat állítva elő - nem. Az ő számára a vizuális megjelenítés a kommunikáció legtermészetesebb formája. Képein egy megindítóan nagyszabású értelmezési folyamat fázisait láthatjuk: a festő szemléli a világot, és próbálja megérteni, amit lát. A legegyszerűbbnek tűnő, valójában a legnagyobb kérdések foglalkoztatják: a férfi és nő, az ember és természet viszonya, a harc, a legenda és az áhítat. Alighanem évezredeken át ugyanezeket a kérdéseket próbálták megválaszolni a sziklafal előtt üszkös fadarabbal álló, az obeliszkek kövét vésővel kivájó, az ikonok fatáblái előtt merengő mindenkori művészek. Rácmolnár felidézi a legősibb stílusjegyeket, de nem öncélúan - saját korát: a mi korunkat értelmezi vele. S ma, mikor a szuper- és megasztárok ránk döntötték az ajtót, s a kommunikációs csatornákon áradva benyomultak énhatáraink mögé - ma, a gyorsan cserélődő istenek korában újra föl kell tenni a legősibb kérdéseket. A fétisként tisztelt, önfényében fürdő szabadító hős Schwarzenegger s az ember győzedelmes akarata szerint ki feszített, lemetszett, kínpadra vont törpefácska korszimbólum, melyet Rácmolnár Sándor letagadhatatlan tárgyi bizonyítékként állít elénk. S "leleteinek” se szeri se száma. Mindennapjaink legegyszerűbb mozzanatait: nyelvkönyvből vett példamondatokat, újságok banális híreit, unalomig ismert reklámszövegeket, legendás személyiségeket úgy idéz elénk, hogy bennük hirtelen feltárul korunk lelke, s életünk kétségbeejtő és nagyszerű tulajdonságokkal vegyes belsejét fordítja kifelé a képeken. S az áhítat, a mindennapi észrevétlen csoda is ott van Rácmolnár műveiben. Az ikonok arany hátterére helyezett, szakrálisán merev mozdulattal villanyborotvát és epilátort tartó emberpár a létezés örök, szavakkal ki nem fejezhető varázslatos intimitását tárja elénk. Az ilyen kultikus, mélyen emberi gesztusok sorozata teszi Rácmolnár Sándor műveit a szüntelen kérdések és megtalált válaszok szentképeivé. Mannhardt András Under the Spell of Eternal Questions The third dimension of the pictures by Sándor Rácmolnár is thought. The plane of the paper or canvas is only a borderline surface of the space where the lines of force deriving from realizations, questions, fears, and hopes, are stretched. The pictures themselves are extremely dense, and perhaps the only possible, expressions of individual trains of thought. They are simbolic, but not coded; in his pictures Rácmolnár does not represent anything that could be told by words, using the cipher system of painting, creating, as it were, pictorial riddles - no. For him visual representation is the most natural form of communication. His pictures show phases of a movingly grandiose process of interpretation; the painter contemplates the world, and tries to understand what he sees. He is interested in apparently the simplest, but in fact the greatest problems: the relation between man and woman, humanity and nature, fight, legend, and devotion. Most probably, it was the selfsame questions artists of all times attempted to answer, standing in front of the rock holding a piece of charred wood, cutting the stone of the obelisks with a chisel, meditating in front of the wooden panels of icons. Rácmolnár invokes the most ancient stylistic features, but that never becomes an end in itself - he interprets his own age: our age. And today, when super- and megastars have broken down the door on us, and, flooding through the channels of communication, penetrated beyond the borders of the self - today, in the age of fast changing gods, the most ancient questions must be asked again. The hero revered as a fetish, basking in his own radiance, liberator Schwarzenegger, and the miniature tree, stretched, pruned, and tortured in accordance with the victorious human will, are symbols of the age, presented to us by Sándor Rácmolnár as undeniable material evidence. There is no end to his "findings". The simplest motifs of our daily lives: sentences taken from a language book, banal news from the papers, advertisement slogans ridden to death, legendary personalities are presented to us, suddenly revealing the spirit of our age, the mixed despair and magnificence inside our lives turning out in the pictures. Devotion, the unnoticed everyday miracle is also present in Rácmolnár's works. The human couple placed against the golden background of icons, holding up an electric razor and an epilator in a movement of sacred rigidity, reveal for us the eternal, verbally inexpressible, magic intimacy of being. A series of such cultic, deeply human gestures is what marks Rácmolnár's works as sacred images of ceaseless questions and discovered answers. András Mannhardt