Szög-Art Művészeti Egyesület (Szeged, 1992)

„Takard le jól, mit elkövettél És élj utána szabadon" Pilinszky János Nálunk nem folyt vér, nem dörögtek a fegyverek. Békés volt az átmenet. És tényleg: madártávlatból nézve itt jóformán minden épségben maradt. Az utak, a hidak, a házak és a parkok is. Nem így a köztéri szobrok egy része. Legfőképp pedig az emberek. Aki ugyanis belülről élte át a változásokat, annak valahogy szétesett e világ. Emitt acsarkodó önzés, amott meg felsebzett idegeket és keserű kiábrándultságot láthat. Megannyi kallódó, magányos és hitevesztett figurát. Úgyhogy e parányi hazában majdhogynem úgy élünk, mintha egy vérzivataros forradalom után lennénk. Ahol egy megtépázott, lerombolt ház a hajlékunk. Ez az örökségünk. Szerencsére az ember vitális lény. Ha port, piszkot és szétszórt gerendákat észlel maga körül, akkor előbb-utóbb fellázad e lehetetlen helyzet ellen. Mégpedig az értelem, a szépség és a rend nevében. Egyik kezébe kalapácsot ragad, a másikba meg szögeket. És építkezni kezd. Ami eddig csöndes volt: most ugyancsak visszhang­zik a szapora kopácsolástól. Persze öregedő fejjel már idegenkedünk az ilyen zajoktól. Sérti a fülünket. De mit tegyünk? Mindössze ez a lehetőségünk. Volt idő, amikor az efféle országépítő kopácsolásokból a nagyobb, látványosabb munkaeszköz került a címerekre. Vagyis a sarló és a kalapács. Csakhogy jelenleg másképp szeretnénk építkezni. Szelídebben, okosab­ban, így aztán a szöget is felettébb méltányoljuk. Igaz, látszólag egy hegyes, agresszív tárggyal van dolgunk. Amely még Krisztus kínszenvedéseibe is komiszul besegített. Ennek ellenére az egyik leghatékonyabb kommunikációs eszközt kell tisztelnünk benne. Minthogy a szög majd mindig a megerősödést, az összetartást szolgálja. A tárgyi együttműködést, az életképességet. És eleve hadakozik a megosztottság, a széthullás képzete ellen. A szegedi képzőművészetnek sem kellene túlságosan szétesnie e válságos időkben. Már csak azért se, mivel természetes, alulról jövő önszerveződés alternatívái ezúttal is adottak. Innen hát a szög önérzete, innen SZÖG-ART csoportosulás, amely most lép először nyilvánosság elé. Bizonnyára a művek is elárulják: szó sincs itt valami „szögedieskedő", népieskedő szellemi programról. Annál inkább a helyi, területi és az egyetemes elkötelezettség autentikus felvállalásáról. Amibe a szakmai, művészi értékek határozotabb védelme is beletartozik. Az építkezés és a védekezés egyébként nem zárja ki egymást. Különösen e mefisztói szellemű, gátlástalan világban. Más kérdés, hogy a most bemutatkozó alkotóknak is ugyancsak eltérő az esztétikai, művészi szögállása. Ámde érdemibb közösséget csak szuverénebb egyéniségek alkothatnak. Szuromi Pál

Next