André Szabó festőművész kiállítása (Nyíregyházi Városi Galéria, 1993)
André Szabó nyitott, meditáló festő. Átengedi magán a gondolati, stílus, történeti áramlatokat, de egyben asszimilálja őket. Beépíti egyéni világába, sajátos, néha direkt utalásokkal tűzdelt, (pl. egy üres fej) néha leplezetlen erotikájú és néha ezzel azonos hőfokon előadott, sok esetben közös kiindulási pontú zeneiséggel átszőtt élményeit. A képein sokszor kérdez. A kérdéseket a nagy elődök, Van Eyck, Vermeer van Delft nyelve közvetíti, de a rejtett válasz már a máról szól. A tökéletes perspektívák széttöredeznek, a bársonyos csupasz női bőrök időkéreggé romlanak, és a nyugodt polgári világrenden felülemelkedve mosolyog egy André Szabó-i groteszk fintor. Hogyan is szemlélhetnénk a vermeeri derűvel városainkat, amikor nem tudunk lassan bennük lélegezni, és hogyan töltse be életünket a hangszer, a zene, a szerelem, ha valami végletesen összekuszálódott, megbomlott körülöttünk. André Szabó kérdez, és festett válaszaira nekünk is újra és újra kérdeznünk kell. Papp Tibor művészeti író