André Szabó festőművész kiállítása (Nyíregyházi Városi Galéria, 1993)

André Szabó nyitott, meditáló festő. Átengedi magán a gondolati, stílus, történeti áramlatokat, de egyben asszimilálja őket. Beépíti egyéni világába, sa­játos, néha direkt utalásokkal tűzdelt, (pl. egy üres fej) néha leplezetlen erotikájú és néha ezzel azonos hőfokon előadott, sok esetben közös kiindulási pontú zeneiséggel átszőtt élményeit. A képein sokszor kérdez. A kérdéseket a nagy elődök, Van Eyck, Vermeer van Delft nyelve közvetíti, de a rejtett válasz már a máról szól. A tökéletes per­spektívák széttöredeznek, a bársonyos csupasz női bőrök időkéreggé romlanak, és a nyugodt polgári világrenden felülemelkedve mosolyog egy André Szabó-i groteszk fintor. Hogyan is szemlélhetnénk a vermeeri derűvel városainkat, amikor nem tudunk lassan bennük lélegezni, és hogyan töltse be életünket a hangszer, a zene, a szerelem, ha valami végletesen össze­­kuszálódott, megbomlott körülöttünk. André Szabó kérdez, és festett válaszaira nekünk is újra és újra kérdeznünk kell. Papp Tibor művészeti író

Next