Herczeg Klára (Nyíregyháza, 1993)

Mindenekelőtt csodálatomat és tiszteletemet szeretném kifejezni Herczeg Klára előtt, aki évtizedeken át folytatott szobrászi munkásságát olyan tiszta em­berségtől átitatott, eszmei alapokra helyezte, egész életművét olyan belső kon­zekvenciával építette fel, mint nagyon kevesek, csakis a legkivételesebb te­hetségei korszakunk képzőművészetének. A legszélesebb nyilvánosság előtt vállalhatja szembesülését etikus életút­­jával, művészi működésével és alkotásainak szépívű sorozatával demonstrálhat­ja, hogy előrehaladott kora ellenére töretlen az alkotókedve, hite az emberség­ben, a művész és a művészet küldetésében és hűsége a valóságot visszatük­röző emberközpontú figurális művészethez. Herczeg Klára művészete két tucatnál több köztéri alkotással egyetemben a kisplasztika és plakett műfajában teljesedett ki, rá is érvényes jellemzőjeként a magyar szobrászsorsnak. Kisplasztikáit mind tárgykör, mind pedig hangvétel te­kintetében a sokrétűség jellemzi: egyik vonulata századunk megannyi döbbe­netes nyomorúságának drámáját állítja elénk, egy másik, társadalomkritikai célzatú, humoros helyzet- és jellemképeket nyújt, egy harmadik — egyben a legátfogóbb, és legállandóbb — lírai megnyilatkozás, gyakorta heroikus fel­hangokkal beszél az emberről. Herczeg Klára művészetének újabb szakaszában — megítélésem szerint — éppen ez az elmélyült, nagy érzelmi líraiság fel­erősödését érzékelhetjük. Legyen szó a művésznő családtagjait megidéző ér­mekről, a legújabb író- és művészportrékról, történelmünk híres nőalakjait megjelenítő sorozatának legújabb darabjairól,­­ a különös értéket képviselő Renoir művek ihlette kisplasztikákról, az S.O.S. plakettsorozatról, ugyanúgy, mint az utóbbi években előszeretettel inspirációs forrásnak használt biblia világát idéző alkotásokról, s érezhető ez az érzelmi telítettség. Herczeg Klára fizikai mozgásterét kényszerűen redukálta, műtermét a leg­szükségesebb eszközökkel lakószobája sarkában nyíló széles ablak előtt rendez­te be, virágok között és a párkányon megpihenő galambok előtt. Csaknem ki­zárólag viaszban mintáz, s erről közvetlenül önteti bronzba figuráit. Ez az enge­delmes anyag felel meg leginkább annak a spontenaitásnak, amivel a művész újabb és újabb munkáit alkotja, a korábbinál nagyobb értéket és jelentőséget tulajdonítva a vázlatnak, "mert abban benne van az élet", közvetlenül ér­vényesülnek a szobrász szellemi élénkségének, fegyelmezettségének és nyug­talan kézrezdüléseinek a szoborba átvitt jegyei, amelyeket így nem tompítanak az egyébként szokásos technikai áttételek. Az ablakból ellátni egészen a Körútig, de Herczeg Klára ennél lényegesen nagyobb utat, vonzóbb távlatot, szélesebb horizontot lát be, és tart szem előtt, amiről példaértékű emberi és művészi szilárdsággal, hiteles plasztikai eszközök­kel, mindenkihez szóló közérthetőséggel és közvetlenséggel beszél hozzánk. Kívánom neki, hogy alkotóereje és kedve szerint — valamennyiünk okulására és nyereségére — folytassa tovább útját, szobrászi munkáját. Tóth Antal Magyar Nemzeti Galéria

Next