Herczeg Klára (Nyíregyháza, 1993)
Mindenekelőtt csodálatomat és tiszteletemet szeretném kifejezni Herczeg Klára előtt, aki évtizedeken át folytatott szobrászi munkásságát olyan tiszta emberségtől átitatott, eszmei alapokra helyezte, egész életművét olyan belső konzekvenciával építette fel, mint nagyon kevesek, csakis a legkivételesebb tehetségei korszakunk képzőművészetének. A legszélesebb nyilvánosság előtt vállalhatja szembesülését etikus életútjával, művészi működésével és alkotásainak szépívű sorozatával demonstrálhatja, hogy előrehaladott kora ellenére töretlen az alkotókedve, hite az emberségben, a művész és a művészet küldetésében és hűsége a valóságot visszatükröző emberközpontú figurális művészethez. Herczeg Klára művészete két tucatnál több köztéri alkotással egyetemben a kisplasztika és plakett műfajában teljesedett ki, rá is érvényes jellemzőjeként a magyar szobrászsorsnak. Kisplasztikáit mind tárgykör, mind pedig hangvétel tekintetében a sokrétűség jellemzi: egyik vonulata századunk megannyi döbbenetes nyomorúságának drámáját állítja elénk, egy másik, társadalomkritikai célzatú, humoros helyzet- és jellemképeket nyújt, egy harmadik — egyben a legátfogóbb, és legállandóbb — lírai megnyilatkozás, gyakorta heroikus felhangokkal beszél az emberről. Herczeg Klára művészetének újabb szakaszában — megítélésem szerint — éppen ez az elmélyült, nagy érzelmi líraiság felerősödését érzékelhetjük. Legyen szó a művésznő családtagjait megidéző érmekről, a legújabb író- és művészportrékról, történelmünk híres nőalakjait megjelenítő sorozatának legújabb darabjairól, a különös értéket képviselő Renoir művek ihlette kisplasztikákról, az S.O.S. plakettsorozatról, ugyanúgy, mint az utóbbi években előszeretettel inspirációs forrásnak használt biblia világát idéző alkotásokról, s érezhető ez az érzelmi telítettség. Herczeg Klára fizikai mozgásterét kényszerűen redukálta, műtermét a legszükségesebb eszközökkel lakószobája sarkában nyíló széles ablak előtt rendezte be, virágok között és a párkányon megpihenő galambok előtt. Csaknem kizárólag viaszban mintáz, s erről közvetlenül önteti bronzba figuráit. Ez az engedelmes anyag felel meg leginkább annak a spontenaitásnak, amivel a művész újabb és újabb munkáit alkotja, a korábbinál nagyobb értéket és jelentőséget tulajdonítva a vázlatnak, "mert abban benne van az élet", közvetlenül érvényesülnek a szobrász szellemi élénkségének, fegyelmezettségének és nyugtalan kézrezdüléseinek a szoborba átvitt jegyei, amelyeket így nem tompítanak az egyébként szokásos technikai áttételek. Az ablakból ellátni egészen a Körútig, de Herczeg Klára ennél lényegesen nagyobb utat, vonzóbb távlatot, szélesebb horizontot lát be, és tart szem előtt, amiről példaértékű emberi és művészi szilárdsággal, hiteles plasztikai eszközökkel, mindenkihez szóló közérthetőséggel és közvetlenséggel beszél hozzánk. Kívánom neki, hogy alkotóereje és kedve szerint — valamennyiünk okulására és nyereségére — folytassa tovább útját, szobrászi munkáját. Tóth Antal Magyar Nemzeti Galéria