Király Ferenc szobrászművész (Lenti "Sólyom László" Művelődési Központ és Helyőrségi Művelődési Otthon, 1993)

//Ősi mítoszok nyomában Király Ferenc kiállításáról Király Ferenc neve régóta ismerősen cseng a Szlovénia és a Nyugat-Dunántúl művészeti életét csak kicsit is ismerők számára. Az alsólendvai vármúzeum és -galéria megteremtője és vezetője a muravidéki művészeti élet — talán nem túlzás így mondani — központi alakja. Ő szervezte meg és indította útjára az idén már húszéves jubileumát ülő lendvai nemzetközi művésztelepet, de rendszeres résztvevője a lenti nemzetközi fafaragó alkotótábornak is. Fáradhatatlan mozgatója a szlovéniai Mura­vidék és a vele határos magyarországi területek művészei közötti kapcsolatoknak, együttműködésnek. Titulusaként mindig ott szerepel a szobrászművész jelző, de alkotóként jóval nehezebben vállalja az önálló kiállítás kitárulkozással felérő meg­nyilatkozását. A Lenti Sólyom László Művelődési Központban rendezett (de Zalaegerszegen és Sárváron is bemutatásra került) tárlata azonban nem csak és nem elsősorban emiatt jelentős. Műveivel az ősi, de örök érvényű termékenységi mítoszt idézi fel. Művészete nem helyhez és időhöz kötött, s ez látványosan támasztja alá munkálkodását a térségünkben még meglévő kulturális határok mind teljesebb lebontásáért. A kiállítóterembe lépve kicsit­­szobor­­erdőben érzi magát az ember, s az isteni teremtés egyik legfontosabb gesztusaként értelmezhető (éltető és életet adó) valódi erdő így a művészi teremtéssel állítódik párhuzamba. Ezt a gondolatmenetet folytatja a szobrok által sugallt teremtés—termékenység—szaporodás—születés folyamat is. A művész az embernek ajándékozott csodaként éli meg a csaknem mindig a nőiséggel összefüggésbe hozott termékenységet. Olyan, belénk kódolt titok ez, melynek kifeje­zéséhez Király számára a harmónia az egyik legfontosabb eszköz. A lágy, hajladozó, lekerekített formákat kedveli, alig egy szöglet vagy derékszög. Egységes, többnyire zárt kompozíciói nyugodt derűt árasztanak. Ugyanakkor izgalmasak is e szobrok, mert rajtuk vagy általuk mindig történik valami. Ez a történés a keletkezés vagy kifejlődés, és szinte sohasem az elmúlás felé irányul. Óhatatlanul erősödik bennünk az az érzés, hogy a harmonikus — még ha ez a harmónia nem is gondtalan és kizárólagos — mindig előrelépést jelent. Szobrai főleg fából, ritkábban kőből, bronzból vagy kerámiából készülnek. A tárlaton főleg az utóbbi néhány év munkái szerepelnek, de néhány alkotás felidézi az elmúlt két és fél évtized művészi fejlődését is. Hosszú utat járt végig, megízlelve a művészi absztrakció különböző törekvéseit. Stílusa, a figurativitáshoz való viszonya mára teljesen letisztult. Még a teljesen elvonatkoztatott formái is olyannyira asszo­ciatívak, hogy nem akasztható rájuk a „nonfiguratív” jelző, sokkal inkább a szimbo­likus. E szimbolikájának alfája és ómegája mindig a termékenységi mítosz, a közben végigj­árt út azonban sokrétű és rokonszenves. A nőiség mellett a másik—irányulását tekintve teljesen azonos — alapélménye a férfi—nő párkapcsolat. Szinte freudi konoksággal tér vissza újra és újra ugyanoda, s építi fel az emberi élet különböző aspektusait ugyanarra az alapra. Csók sorozata az örök szerelmi beteljesülés legmé­­ lennek tűnő feladatra vállalkozik: szobrászi eszközökkel igyekszik ellesni a világ megtermékenyülésének pillanatát. Megdöbbentő erővel hat a kinagyított, méternyi magasságú, beporzott fejű, ágaskodó bibe, lábánál kicsiny tojásokként talán a virágpor-szemcsékkel. Meglepő, hogy pusztán a méretek felnagyításával és a szobrá­szi átfogalmazással a rügyben lejátszódó folyamat milyen erotikus töltést kap. A portrék mellett a kiállítás anyagának mellékvonalát képezik az olyan alkotá­sok is, mint a Kihalás vagy az Assisi Szent Ferenc című. A Kihalás egyike Király ritka, pesszimisztikusabb hangvételű alkotásainak. A sötét fatörzsre kiterjesztett szárny­nyal érkező fekete madár szimbolikája egyértelmű. E faszobron erőteljes élekkel és kemény kiszögellésekkel találkozunk, melyek így egyértelműen borúlátó gondolato­kat hordoznak. Az Assisi Szent Ferenc két ágszerű, hajladozó formája a madaraknak prédikáló Szent Ferencet idézi. Az ismert kompozíciót eleveníti fel két, külön-külön önmagában is szép, de kevéssé asszociatív motívum által. Kostyál László művészettörténész syebb szimbóluma. Ugyancsak a két egymáshoz tapadó figurát asszociálja az Érintés és az Egyben c. alkotása is, az elvonatkoztatás egy jóval erőteljesebb fokán. A művész jól ismeri és becsüli a legfontosabb alapanyagául szolgáló fát. Kevéssé épít annak belső textúrájára, inkább jó kezelhetőségére és felületének meleg fényére támaszkodik. Szobrait többnyire simára csiszolja, néha — egyes részeken — azonban meghagyja a pikkelyszerű, izgalmas felületképzést adó vésőnyomokat. Szereti a fa színét, bár azt néha festéssel erősíti vagy változtatja. A festés nem mindig borítja az egész szobrot, hanem annak csak egy részét teszi hangúlyosabbá. Fej c. szobrán így a világos fa sötétbarna belsejéből kifoszló-előbújó új élet fehérsége a születés, az ártatlanság szimbóluma, az azt körülvevő erős barna inkább az öregségé. A semleges, világos színű fa ugyanakkor oltalmazó lángnyelvként fogja közre a nagy titkot, az élet keletkezését. Embernagyságú faszobrai erőteljes expresszivitásukkal sokszor a mágikus mű­vészetet idézik. Az Oltár homorúan kivájt, felül lángnyelv-szerűen hajló-domborodó és felfelé mutató hátlapja előtt az annak vájatát körré kiegészítő, gúla módjára egy csúcsba összefutó, hosszában félbevágott fa­szarvak mintegy közös misztikumban egyesülnek (áldozat). A talapzat girbe-gurba hornyai a tüzet, a vizet és az áldozat vérének képzetét egyaránt felidézik. A Sikoly bikaszarvú, koponyás, haja helyén há­rom — a figura szimmetriáját is oldó — farkat viselő istenalakjának hatalmasra tátott szájnyílása az egész testet áttöri, ezáltal válik az alkotás leghangsúlyosabb részévé. Az elborzasztó sikolyba merevedett állatisten magatehetetlen kiáltása konfrontálódik a figura harmonikus megjelenésével és részletformáival, s ezáltal nyugtalanító belső feszültséget teremt. Előbbinek méretre, színre, de egy kicsit még formára is pár darabja az Ádám. Álló figurát asszociál fej, láb és végtagok nélkül. Középtengelyét alul aszimmetrikus hullámokba feloldódó megmunkálásában esztergált hatást keltő, felül a figurára merőleges irányban áttört ovális formában végződő, gerincoszlopot idéző borda adja. Ez hátul ugyancsak a középtengelyben ismét lefut, de a kerek forma középen összefogva ajkak módjára megnyílik, s ezt a két, a meghagyott vésőnyomokkal pikkelyessé tett szárnyszerű motívum szinte körülöleli. Ez utóbbi ismét a nőiséget, a termékenységet juttatja eszünkbe, noha ezúttal ez a nem túl hangsúlyos részlet az egyetlen erre történő utalás. Nem úgy, mint a Harlekinen, amely ugyan címe szerint bohóctorzó, ez azonban csak kis sapkájából következik. Alakja kiszélesedő csípőjével és hangsúlyos női nemiségével az őskori termékenységi szobrocskák ihletett utódja. A cím és a bohóc­sapka inkább kód, mint a tartalom valós jelzése. A nőiség mellett a termékenység és a születés másik szimbóluma Király művé­szetében a növényi bimbó és maga a bimbózás folyamata. A kicsiny magból keletkező új élet vagy a bimbóból kipattanó virág az életerő egyik legteljesebb megnyilvánulása és ősi jelképe. Ezt látjuk a már említett Fej című faragványon, és ezt mutatja a több változatban elkészített Bimbó is. Nem új növény születik itt, mint ahogy a Harlekin sem elsősorban az emberi termékenységre utal csupán. Új ÉLET keletkezik — így, csupa nagybetűvel — amely bekapcsolódik az örök körforgásba, s továbbviszi a művész által — s vele együtt általunk — elkezdetteket. Ennek különböző fázisai láthatók a Rügyben és a Hamlat című munkáin is. Utóbbi kerámia, s a félbevágott, érett növény belsejében lévő, élettől duzzadó magokat mutatja. Előbbi szinte lehetet­összességében jó végigmenni a kiállításon. Jó azért, mert e szobrok általában kellemesek a szemnek, jó azért, mert pozitív kicsengésűek, de azért is jó, mert az őket körüllengő érzékiség tudat alatt is hat, s alig megfogható, mégis határozott belső izgalmat gerjeszt. Király ritkán nyúl az emberiség alapproblémáihoz, nem él benne a világfájdalom. Egy gondolatkört jár körül igazán, de ennek sokrétűsége, különböző aspektusai a művész sokoldalúságát is elénk tárják. KIRÁLY FERENC 069220 LENDAVA KOLODVORSKA 20. SLOVENIJA TEL.: 069-75-005 Király Ferenc szobrászművész 1936-ban Alsólakosban született. A Ljubljanai Iparművészeti Iskola elvégzése után a Ljubljanai Képzőművé­szeti Akadémián Frančišek Smerda szobrászművész osztályában, majd pedig később a Zágrábi Képzőművészeti Akadémián Vekoslav Rukljacnál folytatta tanulmányait. Itt 1964-ben Frane Krišinić professzor osztályában fejezte be képzőművészeti tanulmányait. Szobrászművészként tanulmá­nyi úton vett részt Észak-Amerikában. Beutazta Afrikát és Kis-Ázsiát, valamint Európát is. A lendvai Galéria és Múzeum művészeti vezetőjeként Lendván él és alkot.

Next