Bakallár József fe stőművész képei (Budapest, 1994)

Bakallár József 1940-ben született Soroksáron. A Magyar Képzőművészeti Főis­kolán Barcsay Jenő és Fényi Géza voltak a mesterei. Tagja a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának, a Magyar és Nemzetközi Képzőművészek Szövetségének. 1967-ben Derkovits-ösztöndíjban részesült, annak idején a Fiatal Képzőművészek Stúdiójában is több díjjal jutalmazták. Az Akvarell Biennálé, majd a Magyar Tájak Biennáléján nagydíjjal tüntették ki. Két ízben kapott „Kultúráért” című elismerést. Több mozaikkompozíciója került hazai és külföldi középületek enteriőrjébe. 1988- ban, a Bécsi Matsumae Kultúr- és Sport Centrum 12 m2-es pannóját készítette el. Bakallár igen nagy elmélyültséggel oldott meg szakrális feladatokat is, ezirányú munkásságát több templom tábla- és nagyméretű oltárképe reprezentálja. 1991- ben II. János­ Pál pápa számára készített „Corpus”-t. A Szentatya zártlelkű véleményét e katalógusban Mons. C. Sepe vatikáni trónálló tolmácsolja. 24 év alatt mintegy 30 önálló kiállításra hívták meg Japánba, így jutottak el képei a Tokiói, az Osakai és a Gunmai Modern Múzeumokba. Kisebb állandó kollekciója létesült az Asahikawai Kogeikan emeletén. 1992-ben a hawaii Fland­uluban épült Pacific Center 150 képből örökös Bakallár Kollekciót nyitott. Távol-Keleten három ízben is magasrangú kulturális kitüntetésben részesült. A Magyar Nemzeti Galéria és nagyobb vidéki múzeumaink anyagában is megtalálhatók alkotásai. Bakallár József vezetőségi tagja a Szőnyi István Alkotóközösségnek. A Kis-Duna mellett él és dolgozik. 1994-ig 350 kollektív és 110 önálló kiállítása volt. Egyetemes műveltségű piktúrája hitében magyar tudott maradni. Képeit színes vizualitás, tiszta rajzi és kompozíciós fogalmazóképesség jellemzi. Dekorativitás iránti érzékenysége jól érvényesül minden műfajban, melyet művel. Akár a muráliát, miként táblaképeit is szemlélve elmondhatjuk, beépült a sok kísérlet öntörvényű művészetébe. E kiadvány kivonatolt írásos és reprodukált tanúsága szerint Bakallár mester­­ túl a középgeneráción, több szakmai és kiállítási díjat mondhat magáénak. Állami elismerésben 1970 óta csak külföldön részesült, akkor kapta ugyanis az első meghívást, első magyar művészként és azt is a Tokiói Modern Múzeum és a Tokiói Egyetemi Város támogatásával. Ott és akkor napokon át elismerő cikkek jelentek meg kiállításáról. A sorozat utolsó részében, három mondat erejéig, a szerző - saját kommentálásaként - kitért az ’56-os magyar eseményekre is... E pár sor idehaza természetesen „vírusaként fertőzte a megérkezett művész hazai előme­netelét, s ez máig tart. Az 54 esztendős, harminc éve gyakorolt nevű festő munkásságáról hallgatnak. Szerencsére az életmű egyben van, a jó műveknek az öregedés nem árt, de Bakallár esetében az idő telik..., magyar sors szerint.

Next