A megépíthetetlen város Bodor Ferenc emlékkiállítása (HAP Galéria, Budapest, 1994)
„Több mint harmincöt évvel ezelőtt egy házibulin szikár magas termetű figura vonta magára - szinte elkerülhetetlenül - a figyelmet, enyhén ívelt, finom vonású sasorrával, örökké kutató, intim ravaszságot tükröző, incselkedésre bármikor hajlamos élénk szemekkel, Bill Haley-s huncut tinccsel a homlokán, hanyag eleganciájú öltözékkel, kissé arisztokratikus sejtelmes viselkedéssel. Annyit tudtam meg róla, hogy bölcsésznek készül, erdélyi származású és ez meghatározó szerepet játszik életében. Gilbertnek szólították. Egy társaság közepén állt, élénk gesztikulálással sziporkázott, a monológot gyakran szakította meg kirobbanó vihogás, majd miután a végetekig felpörgetett egyéni ízű szójátékfüzéreivel körbeszőtte, asszimiláció-lavinával maga alá temette, ezáltal ámulatba és bénultságba űzte már tehetetlen környezetét, vad rock'n rollba kezdett - elbűvölően rongylábazott -, a varázslat folytatódott." (Bartha László, Design, 1994. 2.) [ Bodor Ferenc a mini-Kata presszó teraszán ]