Somorjai Kiss Tibor kiállítása (Óbudai Társaskör Galéria, Budapest, 1994)
Somorjai Kiss Tibor 1959-ben születtem Pozsonyban. Iskoláimat Pozsonyban, Selmecbányán és Lipcsében végeztem. 1984- ben diplomáztam a Lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskolán (Hochschule für Grafik und Buchkunst, Leipzig). A főiskolai évek alatt több csoportos kiállításon vettem részt Berlin, Lipcse, Drezda. 1985- ben egyéni kiállításom volt Somorján, 1990-ben részt vettem a Miskolci Országos Grafikai Biennálén, 1993-ban a Győri Nemzetközi Biennálén, 1993-ban megkaptam a Derkovits ösztöndíjat. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Főiskola Képgrafikai Tanszékén dolgozom. Tibor Somorjai Kiss I was bom in 1959 in Pozsony. I studied in Pozsony, Selmecbánya and Leipzig. I graduated in 1984 from the Leipzig College for Graphics and Book Art (Hochschule für Grafik und Buchkunst, Leipzig). During my college years I participated in several joint exhibitions in Berlin, Leipzig and Dresden. In 1985 I had an individual exhibition in Somorja. In 1990 I participated at the National Graphics Biennial Festival in Miskolc. In 1993 at the International Biennial Festival of Győr. In 1993 I was awarded the Derkovits Grant. At the time being, I work at the Picture Graphics Department of the Hungarian College for Fine Arts. ,Ha éjszaka az utcán sétálgatunk, és már messziről látjuk - emelkedik előttünk az út, és telihold van - hogy egy ember szalad felénk, nem fogjuk megragadni, még ha gyengének, hitványnak látszik is ... hanem hagyjuk, hadd fusson tovább. Mert éjszaka van, és mit tehetünk mi arról, hogy előttünk emelkedik az út a telihold fényében, meg azután ... talán csak szórakozásból ... esetleg ... meglehet ártatlanul üldözik ... hátha ... csak úgy magában fut, haza lefeküdni... és ki tudja? ... És végül ...” Ezek a részletek Kafkának ebből a Kierkegaard-szellemű kis írásából megdöbbentően illenek Somorjai Kiss Tibor képeihez. Egyrészt bizonyosságokat, másrészt bizonytalanságokat tartalmaznak. Ami biztos: Éjszaka van, kivétel nélkül minden képen éjszaka van. És valami gyönge, derengő fény is van, halk színimpressziók, a lélek mélyéről feltörő bensőséges éjszakai hangok. És jelen van egyetlen magányos emberi alak. Ami bizonytalan: Miért van éjszaka, és ez a különös derengő fény? Miért olyan szépek ezek a különös éjszakai színek? Ki ez a magányos ember? Miért dől a korlátra, mit néz, mire gondol, miért és hová rohan? Mi ez? Irónia? De az irónia nagyon komoly dolog. Magány? De lehet, hogy egy boldog magány, és végülis ki tudja, mi az a magány, talán virrasztás, talán ... Fejezzük be egy másik Kafka idézettel: „Aki a kérdésekre nem felel, megállta a próbát.” Baranyay András