Bella Rózsa (Kecskemét, 1995)
„Olyan a Körös-part Bella Rózsa képi világában, mint az állandó jelző az eposzban. Tudatosult és szinte programmá vált ez a kötődés az alkotóban is. Rajzaiból csend és nyugalom árad. Egyszerre tárul elénk a külső látvány és az alkotó belső világa. A képzőművészet kifejező eszközei közül nála a vonal jut fő szerephez. Egy pontból elindul és kígyózik, vagy szaggatott ritmusként sorjázik egymás mellé a vonal. Egyszer vékonyabb, máskor vastagabb, ritkább vagy sűrűbb, ahogyan a téri értelmezés tudatos közelítése, illetve a rajzoló érzése vezeti az alkotó kezét, mint a hegedülő embernél a hang magassága szólal meg attól függően, hogy mennyire fogja le a húrt.” (Bánszky Pál művészettörténész)