Dévényi János SZOT-díjas ötvösművész kiállítása (1995)
SZOT- díjas ötvösművész FOTÓ: Albrecht Gyula A művésszé érés nehéz, de igen gyakori feltétele a megmunkálandó anyaggal folytatott, embert, művészt próbára tevő küzdelem, illetve az anyaggal való találkozás munkában formálódó sikere. A gondolatot, művészi szándékot közvetítő anyag birtokbavétele ugyanis nem történhet invenció nélkül; a mesterség tökéletes gyakorlása még nem vezet el az esztétikai tartalmak megfogalmazásának készségéhez. Aki a két keze munkájának művészetet teremtő törvényekhez való igazítását gyakorolja — ha művész, akkor a manuális tevékenység minőségének fejlesztésével együtt alakítja szemléletét, érzékenységét, gondolkodása igényességét, így a meghódított anyag nem a hódításról vall, hanem a közlendő engedelmes hordozójaként esztétikai értékek közvetítőjévé válik. Dévényi János is az anyag, az eszközök, a technológia rejtelmeinek kutatása során érett művésszé. Munkáiban egyaránt jelen van a fölényes szakmai tudás kifejezési korlátokat elsodró ereje, s az igényes mérlegelés során formált invenció. Éppen ezért szakmájában újat adó megoldások nem spekuláció útján született mindenáron újatmondani akarások, hanem az anyag törvényei szerint alakuló és esztétikai összefüggéseikben helytálló remekek. Különösen a funkcióhoz igazodás és a dekoratív díszítés összhangjának megteremtésében jelentős tevékenysége. Figyelme minden apró mozzanatra kiterjed, a használhatóság szavatolása mellett a kényelemre, a kezelhetőségre is gondol, s ugyanakkor a díszítés indokolt rendben követi a tárgy szerkezeti rendjét, s hangsúlyozza a használati értéket. Igazságtalan lenne, ha az ötvösség klasszikus ágában, az ékszertervezésben, s az ennek szinte ellentétpárját alkotó monumentális igényű fémplasztikában elért eredményeit nem említenénk. Az ékszerek erénye az anyag szépségének kibontása, a kísérő eszközök mértéktartó alkalmazása, a bonyolult raffinéria kerülése. Az eredetileg választott alapanyagra bízza az esztétikum kifejezését. A monumentális munkáknál pedig éppen a kombináló bátorság, a különböző jellegű és természetű anyagokból történő építkezés egységének megteremtése jelenti az erényt. Természetesen nemcsak kísérleti szinten, e kisméretű vázlatok bármikor kivitelezhetőek lennének a magukban hordozott mérték kívánalma szerint. Véleményem szerint, aki ilyen sokoldalúan képes munkásságát gazdagítani, arról joggal állíthatjuk, hogy megbecsülést érdemlő tagja e régi hagyományokra visszatekintő művészeti ágnak. Ifjúsági Nyomda, 719—76. Felelős vezető: Méri György BERECZKY LÓRÁND művészettörténész