Matéria (Budapest, 1995)

Az 1992-ben alakult MATÉRIA csoport tagjait az anyag és a kézműves technika szeretete köti össze a személyes barátságon és a kölcsönös művészi inspiráción kívül. Az iparmű­vészet fogalmát a csoport különféle műfajokkal foglalkozó tagjai - munkáikban és mun­káikkal - sokféleképpen értelmezik, a hagyományos iparművészet örökségének továbbvi­telétől az új lehetőségek kikísérletezésén át egészen az anyagok képzőművészeti szem­pontú megközelítéséig és kezeléséig. A képzőművészetek esetében az alkotó folyamat eredménye olyan MŰ, amelynél a meg­valósítás eszköze, az anyag csupán másodlagos jelentőségű. Az iparművész ezzel szem­ben az anyag tulajdonságait tartja szem előtt, amikor TÁRGYakat hoz létre, a szónak abban a nemes értelmében, amely a legkevésbé sem engedi meg az értékkülönbséget a két kategória között. A MŰ, mondanivalóját tekintve, monumentális, egyetemes tar­talmakat hordoz és mindenkit, vagy legalábbis minden értőt meg kíván szólítani. Alkotó anyagát, anyagait fölényesen uralja, míg a TÁRGY az anyaggal szemben alázatos. Az "alkalmazott művészetből" született, ezért szerény és "alkalmazkodó", akár azzal is beéri, hogy csupán egyvalakihez, tulajdonosához szóljon. A MŰ szónoklatával szemben a TÁRGY személyes dialógust kíván. Ebbe beletartozik az is, hogy az ember meg akarja érinteni, sőt, kézbe is venni, megtapintani az anyagát, belenézni a belsejébe, körbefor­gatni, megvizsgálni a hátoldalát, a szerkezetét. Játékosnak tűnhet ez a fajta befogadás, holott a csecsemő - Pilinszkyt idéző komolysággal - ezen a módon ismeri meg, veszi bir­tokba a világot. A TÁRGY hiány formájában tartalmazza az embert, jellegzetes példa erre az öltözék vagy az ékszer. Az ember - pontosabban az EMBER - itt nem csupán kirakatbabával helyettesíthető fizikai formát jelent, hanem egyéniséget, intellektust, mozdulatokat. A TÁRGYak az ember közelségébe, a kisebbek pedig egyenesen a kezébe vágynak, ahol élet­tel telítődnek, megmozdulnak, esetleg ki is nyílnak, feltárva titkaikat. A MŰhöz eredendően hozzátartozik a cím, amely segíti a befogadót a megértésben; a "Cím nélkül"felirat is fontos támpont a kiállításnéző számára. A TÁRGYnak ezzel szem­ben a legtöbbször nincsen kitüntető, külön neve, sem címe, sem pedig típusszáma. Csu­pán megnevezése van, ami legtöbbször azonos a tárgytípus megnevezésével: doboz, gyű­rű, ruha. A tartalmi asszociációk ezzel nincsenek ugyan kizárva, de a művész nem a­­karja irányítani azokat. A befogadó teljességgel ráhagyatkozhat a látványra, ideális e­­setben pedig a formára, felületre, és minden más fizikai tulajdonságra is, amennyiben valóban "szabad kezet" kaphat, hogy "kipróbálja", mi mindent tud a TÁRGY. A Művekről sokat hallhatunk és olvashatunk­­ a TÁRGYakról annál ritkábban. A MATÉRIA csoport mindkét típushoz tartozó alkotásokat bemutat, fő érdeme azonban az, hogy a TÁRGYak értékére és jelentőségére hívja fel a figyelmet, iskolázva a nézők fogékonyságát, élesztve az éppen csak pislákoló igényt az egyéniséget és fantáziát sugár­zó, sőt, saját személyiséggel rendelkező TÁRGYak iránt. Prékopa Ágnes

Next