Németh János keramikusművész kiállítása (Gödöllői Galéria, 1995)
HITTEL ÉS KORONDDAL Németh János, a zalai mester Munkái kicsinységükben is magukban hordozzák a monumentalitást. Nagyságuk nem méretüktől, hanem hatásuktól, formákat kitöltő belső tartalmuktól függ. Gesztusait és szimbólumait megtartja, de helyüket változtatja. Díszítéseket csereberélget tárgyról tárgyra, így jelentésük is módosul. Egy süveg, saru, csillag áttéve megmásítja a témát is. Másrészt akár egy kályhacsempemintát is önálló szoborként láthatunk viszont. (Benedek Katalin) Balról jobbra: 1. Keresztelő Szent János, 1988, agyagmázas samott, 80 cm 2. Feszület, 1994, agyagmázas samott, 148 x 118 cm 3. Assisi Szent Ferenc, 1993, agyagmázas samott, 80 cm A magyar agyagművesség múltjának legrégibb fennmaradt céhlevele 1307-ből való. Tudatos, teremtő folytatója Németh János, aki a zalai fazekasság remekeit varázsolja újjá. Mire leperdülnek a korongról és az alkotó keze közül, már jelen idejűre suhintotta őket tehetségének varázspálcája. Jókedvvel, gyengédséggel, együttérzéssel és éleslátással mesél hőseiről, emberekről, állatkákról és mindazokról, akiket fantáziája és élményei műtermébe meghívott és a keze megmunkált. Egy födél alatt él Lajos bácsi, a fazekas és színes mázzal borított cégér képében Háry János, karosszékében terpeszkedve a pletykás szomszédasszony. Borsos Miklós és Nádor István főiskolai útmutatásával formálódott ízlése, teremtő képzelete és mesterségbeli jártassága. Otthonának lakóivá tette a medvét mint szalonnasütőt, kecskét, lovat, kost, a megnevesített korsókat, butéliákat, a frakkja végével megtámasztott bohócot, a műlovarnőt olcsó mutatványa közben... Az elrabolt Európát, Vénuszt, a Kentaurt, Poszeidont, Jézust, Keresztelő Szent Jánost, angyali jámborságával Szent Ferencet. Korongolt pihenő, alvó, dolgos lelkű emberei csövekből, kúpokból, gömbökből, hengerekből képződnek bronz- vagy kőszoborral egyenlő fajsúlyúvá. Egy spontán mozdulattal életutakat, históriákat, jellemeket idéz fel, epikává oldva a látszólagos szűkszavúságot. ... Az életműben egyre szaporodó nagy méretű domborművek a már említett korongolt elemekből és ezek félmetszeteiből készülnek, nagy mintázótáblán, egyben felépítve. Az utóbbi időben egyházi, intézményi és magánmegrendelők megbízásából készült agyagmázas alkotásokon Németh János néhány friss elemmel variál. Jobban hangsúlyozza a történelem, a természet és a vallás összefonódását. A művész alapszimbólumait az égről emeli le. Főszereplő a Nap és a Hold. Jelentésük alkalmanként eltérő, lehet Élet- Halál, Világosság-Sötétség, Idő-Időtlenség, örök megújulás. A csillagok lelátogatnak műtermébe, közelükből röppennek le a földi természet hírnökei, a madarak. Ők közvetítenek a szférák között. Mind gyakrabban látjuk viszont a kis követeket. A szimbólumok mennyei birodalmában Isten parancsa mozgósítja a földöntúli kör tagjait, ha a művésznek a segítségükre van szüksége. Az ő képük hordja a nyomorúság és kegyelem földi arcát. Krisztus a kínok gyötrelmét, az Istenszülő Mária az anyaság boldogságát és fájdalmát. Az angyalok kezüket nyújtják, és adják tovább a kétségbeesett ember imáját. De a jelképek megszólító hatalmának birtokában az emberben szunnyadó harmóniára, értelemre, a még ki nem veszett életörömre is figyelmeztet e küszködő korban. Címoldal: Oroszlán 1993, agyagmázas samott, 68 x 80 cm NÉMETH JÁNOS (Koczogh Ákos) ... Figurákat régóta készít - halat, kecskét, vaddisznót, medvét, baglyot -, s ezek a műfaj sajátosságait magukon hordják, de megtartották hasznos, funkcionális szerepüket, s szolgáltak mint edény, virágtartó, szalonnasütő vagy kályha. Szoborrá úgy lettek, hogy a gyakorlati szerepet felváltotta az eszmei, a kályha melegét a lélek melege, s egy sajátos világ született, másfajta szobrok a szokottnál. „Az ülő gondolkodót" az „Ülő nőalak", az „Alvó nő"követte gömbök, csövek, kúpok, hengerek, gyűrűk felismerhető társításából. Ha egyéb munkáinak van valami tárgyias, funkcionális személytelensége, ezek a szobrok egészen sajátos emberi közvetlenségeket sugároznak, kedves, kissé groteszk anyagszerűségük nem mond ellene az emberi test alaki törvényeinek. A konstruktívan felépített korongozott elemek, új és nagyobb méretű szobraiban még határozottabban érvényesülnek, formaviláguk letisztult, egyszerűsödött. Mondhatnánk, hogy a pannon kultúra derűje süt át az agyagon, s míg a szobrok viselik a samott megformálás jellegzetességeit, a részek összeforrottak, egységben maradtak, vonzó emberi tartalmat kaptak - gondolatot, érzelmet kifejezően. Milyen gondolatot! Németh János gondolatait a magányról, együttlétről, a nyugalomról, fáradtságról, szenvedésről, örömről. És milyen értelmet! Az agyag alakításának szóval kifejezhetetlen szeretetét, a fejtartás, a kezek, a lábak állása, a szendergő szem, az egészségesen emelkedő keblek, egymáshoz boruló fejek emberi tartalmát. Azt az értékrendet találta meg Németh János egyetemes jelképi rendjében, amit számára az ember jelent, testi szépségével, mozdulataival, életre hívatottságában vagy elesettségében, formákba áttett teljes valójában. A formák derűje árad munkáiból, ember és természet nagy egységére figyelmeztetően. AZ ÖRÖM SZAVAIT KIMONDÓ Amihez nyúl, amit megformáz, amit kimond Németh János klasszikus emberségű és klasszikus ősiségű műveiben, abban öröm van. Abban ott áhítozik, vaskosodik, tátog, mosolyog, virágzik kövéren, agyagsúlyosan az öröm, a lét öröme, a testiség öröme, a testi, az anyagi valóság kozmikus lángoktól átégett öröme! A mindenség öröme virágzik vastag agyagfonatokkal, súlyos agyag-rügyekkel, agyag-ágakkal, agyagszirmokkal e lét-kövér látomásban. Németh János tömény és tömör agyagtábla-képeiben, agyag-erdőiben, agyag-edényeiben, agyag-eszközeiben, ősi szép agyag-mondataiban! Örömszavainak anyaga a föld, a sár, az agyag-ásvány! Mint a perzsák, asszírok, babilóniaiak élethimnuszai, teremtéshimnuszai, kezdethimnuszai, munkahimnuszai, halálhimnuszai, agyagból kiégetten e tevékeny örömöt virágzó művész örömáhítatai is égetett agyagban beszélnek a szép emberi múltról, a szép emberi jelenről, s a még szebb emberi megmaradásról. (Juhász Ferenc)