Fábián Gyöngyvér egyéni tárlata (Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján, 1996)
1944-ben született Salgótarjánban. 1963-tól 1969-ig a Képzőművészeti Főiskola festő tanszakára járt, diplomát 1967-ben szerzett. 1970-1973- ban Derkovits ösztöndíjban, 1985-ben SZOT ösztöndíjban részesült. Több műve van múzeumok tulajdonában, külföldi és magyar magángyűjteményekben. Munkáival különböző műfajokban több díjat nyert. Önálló kiállítások: 1974 Szombathely, Salgótarján 1975 Stúdió Galéria, Budapest 1978 Balassagyarmat, Szécsény, Salgótarján 1981 Kubinyi Ferenc Múzeum, Szécsény 1984 Csepeli Iskolagaléria, Budapest 1984 Korona Pódium, Budapest 1985 Mensch Galéria, Hamburg 1986 San Marco Galéria, Óbuda 1986 Csepel Galéria, Budapest 1987 Mensch Galéria, Hamburg 1989 Darmstadt, Gent 1991 Mensch Galéria, Hamburg 1992 Marosvásárhely 1993 Duna Galéria, Budapest 1994 VSZN Galéria, Budapest 1995 Dombóvári Galéria, Dombóvár 1995 Kempinski Galéria, Budapest 1995 Mensch Galéria, Hamburg 1995 OTP Bank Galéria, Budapest Mélységes humánum hatja át ezeket az alkotásokat, még akkor is, ha egyikük-másikuk inkább a magányt, a szomorúságot sugallja, hiszen emberi érzések ezek is. Sajnos, éppen ezek a jellemzőbbek. (Tarján Vera) Fábián Gyöngyvér legyezőjének színei: a vesébe látó pszichológia (emez főleg portréin), a szatirikus groteszk, a tragikomikum és a résztvevő együttérzés az elfeledettek, a félretaszítottak iránt. Ez a festő álmodik, leleplez, derül és megbocsát. De közben, mint minden vérbeli művész, azt, amit ama bizonyos legbenső mag parancsol, állandó kétségekkel és vívódásokkal telii ugyan, ám hajthatatlan esztétikai biztonsággal hajtja végre. (Tímár György) Fábián Gyöngyvér portréfestő elsősorban szép arcokat fest. A néző azonban úgy vélheti, inkább a magány honol a derűs vagy éppen töprengő arcokon. Maga a múló idő ... A salgótarjáni születésű Fábián Gyöngyvér azonban nemcsak portréfestő. Egyaránt festi a külső és a belső világot, a létezés földi és égi tereit. A Bibliát és az ember mítoszait a maga valóságában. A halált és a feltámadást, a szenvedést és a szerelmet. (Tóth Elemér) 1976 Szarvas 1980 Szekszárd 1982 Salgótarján