Zsin Judit szobrászművész kiállítása (Városi Könyvtár Galériája, Szigetszentmiklós, 1996)
ZSIN JUDIT: MÉSZÖLY DEZSŐ PORTRÉ (Életnagyság, gipsz) Zsin Judit világa Mándy Iván (Budapest, Paál László terem, 1987.) ZSIN JUDIT: MÁNDY IVÁN PORTRÉ (Életnagyság, gipsz) Szakmai értékelést természetesen ne várjanak tőlem. Tulajdonképpen enyhe szemtelenség, hogy egy szobrász kiállítását bevezetem, így hát csak azt szeretném elmondani, hogy mi áll hozzám közel Zsin Judit világában. Egy fiatal lány hajol a cselló fölé. Játszik, ki tudja mióta. Egyedül van csellójával, a zenével. Ez a zene teljesen betölti egész lényét. Béke ömlik el rajta. Nem földöntúli béke. Az a tiszta, kevéske béke, ami még egyáltalán a földön megmaradt. De hát ez egyáltalán nem kevés. Talán a legtöbb, amit egy művész manapság adni tud. A zene egyébként nagyon közel áll Zsin Judithoz. Nemcsak azért, mert Rubinsteint és Kocsis Zoltánt is bevonja világába. De a zene, ez a halk, tiszta zene végigömlik a képek tájain, a szobrok, érmék figuráin. Zsin Judit tájain nincs semmi fenyegető. Nyoma sincs az erőszaknak. Lehet, hogy egyesek talán éppen ezért nem tartják elég modernnek. De én éppen ezért érzem igen fontosnak, időszerűnek. Ebben a környezetben még valahol Babits Mihály egyébként gyötrelmes arca is tisztább, nyugodtabb. Nem érezni rajta az űzöttséget, az idegrángás elkínzott vonásait. Hiszen itt nem kell tartania semmiféle alantas támadástól. Zsin Judit valamiképpen szándéktalanul, önkéntelenül tud adni valami vigasztalót. Valami olyasmit, amit nagyon ritkán érezhetünk. Biztonságot. Még talán némi bizakodást is. Egyszer mégiscsak eljuthatunk egy értelmes, érzékeny világba. Kedves barátaim, most pedig csak azt kívánom, hogy érezzük jól magunkat ebben a légkörben, ebben a világban.