Makovecz Imre - Hagymaház (Makó, 1998)
nem tűr szimbólumokat, mert magát az életet akarja jelenteni. • Kívánom minden makói polgáregy még nagyobb. • Nincs külön belsőépítészet, hanem maga az épület egy eleven világ, ami ugyancsak észre lehet venni, hogy növekményszerűen van egy belső, kisebb torony, majd pedig mint a növénynek a szárai emelkednek a tartószerkezetek. Ezekben a tornyokban belül pedig épület alsó része mintha a földből nőne, nehézkes, de a teteje már bimbózik, és a kupolában van, nem vasból van, üvegből meg műanyagból. Még a pala is természetes alapanyagú. • Az épületnek a külső formája is, hogy úgy mondjam: eleven - tehát nem szögletes, nem pléhbál nak a tetőszerkezettel. Eleven belső tereket próbáltam kialakítani, és magának az eget, az épület fehér falai pedig a talpunk alatt élő földet folytatják, amíg nem találkozkapuját. • A nézőtér fölé boruló mennyezet leképezi és testté formálja a fölénk boruló büszke és rátarti makói magyar polgár igényeit, és újra kinyitja az európai szellemi élet néhai hagymások megújult Hagymaháza megidézi a református templom tornyait, a nak, hogy a saját szellemi otthonának tekintse ezt az épületet. 0