Balás Eszter (Budapest, 1999)
„Nem szeretem az egyformaságot. In a világot gazdagnak C1 o o o látom. Nézem az embert, akiről portrét csinálok, és , sebében tájat, viaduktot látok. De ez természetes: amikor dolgozom, millió dolog eszembe jut. Mert együtt dolgozunk: az anyag és én. És az anyag által a világ szól hozzám. Ahogy szól bárkihez, aki rászánja az időt. Akkor megnyílik és megmutatja, milyen végtelenül gazdag.