Cseh Gusztáv (1999)
CSEH GUSZTÁV (1934—1985) Idősb Cseh Gusztáv (1900—1972) meghatározó egyénisége volt az erdélyi grafikának és könyvművészetnek. Jellegzetes, „Csernáton” betűivel, „Az írás” című könyvével vált ismertté a nyomdászok, könyvtervezők körében, ugyanakkor kiváló illusztrátor és főiskolai tanár is volt. Fia, ifjabb Cseh Gusztáv folytatta e hagyományt, s rövid élete során nemzetközi tekintéllyé vált. Kolozsvárott született, ott végezte tanulmányait a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán. Egy ideig tanított is ott, majd a Dolgozó Nő című lap művészeti szerkesztője lett. Rajzai, illusztrációi százával jelentek meg az Igaz Szóban, a Korunk-ban, az Utunk-ban, a Hét-ben és magyarországi lapokban. (Tiszatáj, Alföld, Magyar Nemzet, Élet és Irodalom, Kisgrafika). 1960—85 között legtöbb kiállítása Kolozsvárott volt, de Magyarországon is több ízben bemutatta grafikai munkásságát. (Budapest, Szombathely, Győr, Szentendre, Esztergom). Állandó résztvevője volt a román művészek külföldi csoporttárlatainak Jugoszláviában, Ausztriában, Belgiumban, Finn-, Olasz-, Franciaországban, az Egyesült Államokban. 1983-ban hosszabb tanulmányutat tett Angliában, ahol grafikák mellett pasztellképeket is készített. Több mint háromszáz könyvet illusztrált, de Erdélyben és itthon is igazán két könyve lett fájdalmasan fontos és aktuálisba pantheon és műemléki sorozata. 1978—80 között metszette a „Hatvan főember”-1 bemutató sorozatot, amelyben Erdély nagyjainak állít emléket: Gellért püspöknek, Szent Lászlónak, Hunyadi Jánosnak és Mátyásnak, Dózsa Györgynek, Báthory Istvánnak, Bocskainak, Bethlennek, Rákóczi Ferencnek, Körösi Csomának, Bolyai Farkasnak, Gábor Áronnak, Adynak, Bartóknak, Kós Károlynak, Tamási Áronnak. A lapokat először csak fiának szánta, majd könyv lett belőle. Nemesveretű címét Benkő Samutól kapta: „Pantheon, avagy képes csarnoka Hatvan Főember nek, akik a mai Pátriánkban születtek, éltek, vagy tértek örök nyugalomra és az igazság oltalmazásában, különféle szép dolgok alkotásában jó emlékezetünket fennhagyták”. A hatvan portrét először Kolozsvárott, a Korunk Galériájában mutatta be, majd elhozta Magyarországra, pl.: Szombathelyre is. A második könyvet, a „Jeles házak”-at feleségének ajánlotta. Hatvan erdélyi műemléket, így a számára oly kedves Csernáton, Aranyosmedgyes, Beszterce, Déva, Fogaras, Gyulafehérvár, Magyarvalkó, Segesvár, Vajdahunyad, Toroczkó, Zsibó legszebb műemlékeit mutatta be lapjain, majd kolozsvári, budapesti kiállításain. A portré- és műemléki sorozat után harmadik könyvet is tervezett, de a halál meggátolta abban, hogy elkészítse Erdély trilógiáját. 1985. június 19-én halt meg Kolozsvárott. Művészi hagyatékának java Magyarországra került. Így jelenhetett meg a Hatvan főember és a Jeles házak Budapesten, s így rendezhettük meg emlékkiállítását Hajdúszoboszlón. E kiállításon láthatjuk exlibriseinek és említett két sorozatának legszebb darabjait, valamint azokat a metszeteket, karcolatokat, amelyek különleges, groteszk hatásukkal a szépség, az emberség, az erkölcsi értékek megtartásáért kiáltanak. Sz. Kürti Katalin — a kiállítás rendezője -