Máté András tervező grafikus (Budapest, 1999)

Pályájáért, melyet Konecsni György mester indított el, hálás. Hiányzik a mester és hiányzik Papp Gábor és Reich Karcsi és Görög Lajos és ettől egy kicsit megfogyott az a lelkesedés, amivel indult. De még tart és jó arra gondolnia, hogy hallgathatta Hevesy Ivánt, Kállai Ernőt, tanára volt Hintz Gyula, Miháltz Pál, Borsos, Kádár, Gadányi és mások és ezekből az emlékekből is táplálkozik. A szelektív emlékezet jóvoltából elfelejtette a nehezebb éveket a Főiskola után, de a Brüsszeli Világkiállítás magyar pavilonjának cukrászdáját már az ő grafikájuk díszítette, amit Darvas Árpád barátjával készítettek és ahová eljutottak, a szürkeség­ből a fénybe. Ahol az amerikai pavilon volt a fő attrakció, nem a 360 fokos mozi, az is,­­ de ott láttak először Steinberg grafikákat. Ő a legnagyobb azóta is. Ott találkoztak Bálint Bandival, ott mutatta meg a Biblia­ illusztrációit, akkor látták Mons-ban a gyűjteményes Van Gogh kiállítást és sok évvel később a családjával megnézték az arles-i hidat igaziból. Közben sok-sok filmplakát, itthoni kiállítások, több évig együtt Darvas, Ernyei, Görög barátaival, de már voltak nyuga­ton és nőtt az igényük és egyre gyötrőbb volt a különbség. Folyóiratokhoz juthattak, később előfizethettek. Két-három színházi, sok filmplakát és nívódíjak és Munkácsy-díj váratlanul. Nagy magyar kiállítások tervezése, látványterve és utazások. A holdralépés Caracasból nézve. A montreáli magyar kiállítás, ahol sikerült olyan dolgokat is megvalósítania, amiket azóta sem. Majd Toronto a Colosseum parkban, ahol egyéni kiállítása is volt. A Nap- és Holdpiramis Mexikóban az Archeológiai Múzeum, a Három Kultúra tere, Tula, Quetzalcoatl, obszidián, hangversenyek az Egyetemi Városban, hallgatva Bartók III. Zongoraversenyét Sándor György előadásában, Siqueiros hatalmas faliképe szomszédságában, távolban a Popocatepetl havas csúcsa és még egy örömteli magyar vonatkozás, a Maróti Géza által tervezett Palácio de Bellas Artes gyönyörű belső terei, finom sze­cessziós részleteivel, az anyag és a forma szerves együttese, a terek..... maradandó emlék, ahogy Peru is, az Amano­gyűjtemény, Cuzco és a hihetetlenül mély nyomot hagyó Machu Picchu. A visszaúton a Titicaca-tó látványa Hevesy Ivánra emlékeztette, aki rendkívül láttatóan tudta ismertetni az ősi kultúrákat, örök kíváncsiságot ébresztve hallgatóiban, akik mások lettek ezáltal. Gondolatban sokszor jár a kedves, a nyüzsgő Indiában, örömmel emlékszik Sanghajra, csakúgy mint Malajziára és Jerashra, a kisebb-nagyobb európai kiállításokra, a múzeumokra, Velencére, a Jeu de Paume-ra, Bécsre, a Middelheimi szoborparkra, a Király és Királynőre Moore-tól, Carnac-ra, Stonehenge-re, Dubuffet vagy Calder tér­plasztikáira, a Ronchampi kápolnára, a szivárvány ívére a Genfi-tó fölött, Veronára, ahol a rendőr nem büntette meg, pedig a forgalommal szemben haladt. És e század, Joseph Hoffmann, Loos, Otto Wagner, a Stockler-ház, Klimt, Schiele, Breuer, Moholy-Nagy, Wright és még sokan-sokan, Wren és a katedrálisépítők és Chagall, Modigliani és Miro barcelonai múzeuma a hegyen, az impresszionisták és a Bauhaus és még hol vannak a könyvek és még...... 1963-tól húsz éven át évente megrendezték a Dorottya­ utcai kiállításukat. Öröm volt csinálni, talán mások is becsülték. Papp Gábor volt a szervezője és ő volt a Békéscsabai Biennálék elindítója. 1980-tól tizenegy kiállítást rendeztek, nem tudja, lesz- e folytatás. B. Nagy Anikó

Next