Volt egy szer egy Józsefvárosi Galéria (Kévés Stúdió Galéria, Budapest, 1999)

Bevezető egy galériába Volt valaha egy Józsefvárosi Galéria. Mondhatni, még az antivilágban. Akkoriban, amikor a művészetek és a művészek egyaránt kordában voltak tartva, állami cenzúra védte a pártállam vélt vagy valós érdekeit. Bak Imre festőművész barátommal - Bánszky Pál segedelmével - akkor indítottuk be az országos kisgaléria mozgalmat, akkor születtek szitamappáink, és akkor jutott eszünkbe, hogy voltaképpen mintagalériát kellene csinálni a fővárosban, amely mindenféle szempontból segítségére lehetne induló mozgalmunknak. Mivel a Józsefvárosban nyílt erre lehetőség, hát azt a helyet vettük figyelembe és kértük föl nyomban Fajó János festőművészt, hogy már korábbról ismert elképzeléseit valósítsa meg a fölkínált keretek között. Természetesen tisztában voltunk vele, hogy mit képvisel Fajó, tisztában voltunk igényességével, kérlelhetetlen­­ségével, no meg azzal, hogy mindez az akkori kulturális politikától fölöttébb idegen, hiszen a 70-es évek végén, 80- as évek elején még keményen tartotta magát a cenzúra, következtetésképpen azt is tudtuk, számos súrlódásnak leszünk kitéve. Lettünk. Fajó azonban olyan galériát csinált a Józsefváros szívében, amely teljesen a zsúrban volt kortárs nyugati galériák programjaival, voltaképpen információs központtá szervezte galériáját, könyvek, katalógusok, egyéb nyomtatványok biztosították a már-már naprakész tájékozódást. Bennünket is meglepett, hogy jóval színesebb, árnyaltabb és egyúttal átfogóbb fórumot alakított ki a modern magyar és nemzetközi képzőművészet számára, mint amit vártunk tőle. Az viszont már nem lepett meg, hogy a galériát kijuttatta a nemzetközi fórumokra, piacokon, cseréken mutatta be féllegális tevékenységét. Tény (kiadványok, visszaemlékezések tanúsítják), hogy a galéria korántsem csak a Józsefváros, de az ország képzőművészeti életének egyik fontos objektuma lett, amely bizonyos nemzetközi érdeklődéssel is dicsekedhetett (Vasarely, Max Bill, finn konstruktivisták, stb. adták oda kiállításra műveiket) jelezve, a honi képzőművészet betagolható az egyetemes folyamatokba. E kiállítóteremben rendezte Kévés György az építészeti kiállításokat a korabeli új hullám személyiségeiről, Bottáról, Holzbauerról, Peichlről a posztmodern építészet, a chicagói építészet új hullámáról és a hazai kezdeményezésekről. Ahhoz azonban ez sem volt elég, hogy mindenféle alattomos kisajátítási támadásoktól teljességgel megóvjuk, végül is a galériát elvették, aztán pedig a rendszerváltoztatással a körülmények is átalakultak. Mindenesetre a Józsefváros jó ideje nem rendelkezik ilyen színvonalas kiállítóhelyiséggel, igen távol van attól, hogy részese legyen egy olyan képzőművészeti életnek, amelyet az egykori galéria szervezett a számára. Most azonban itt az alkalom. Kévés György és építészeti stúdiója jelentős építkezésben formálja a kerület új arculatát. Az a Kévés György, aki eddig is aktív kapcsolatot tartott fönn a társművészekkel, jelesül a képzőművészettel is. Most arra gondolt, hogy egyik Orczy téri épületében helyet biztosít egy olyan galériának, amely Építészet és művészet fejléc alatt megkísérli újjászervezni az egykor gyümölcsözően indult kapcsolatokat. A Kévés Stúdió Galéria tehát visszatérne az egykori örökséghez, és korántsem csupán formálisan, hanem annak szellemiségét is vállalva. A bemutatkozó kiállítás ugyanis azt jelzi, hogy a hajdani Józsefvárosi Galéria egykori kiállítói adják a gerincét az új vállalkozásnak: Bak, Fajó mellett Bányász Éva, Boros Tamás, a sajnálatosan fiatalon elhunyt Csiky Tibor, Haraszty István, Hencze Tamás, Keserű Ilona, Kovács Tamás, Lantos Ferenc, Mengyán András, Nádler István, Szász János képzőművészek szerepelnek, a honi építészek mellé - Kévés, Iványi László - pedig meghívást kapott a bécsi toronyház tervezője, Wilhelm Holzbauer, vagy az ugyancsak osztrák, világhírű Gustav Peichl, és a szintén világszerte ismert kortárs építész, Mario Botta is, jelezve, hogy az új galéria milyen dimenziókban gondolkodik. És természetesen azt, hogy mire számíthat a régi-új józsefvárosi közönség, amely - reményeink szerint - igen hamar bővülni fog. Fábián László Fábián László 1940-ben Zsennyében született, író, újságíró, számos könyve jelent meg. Egyetemista kora óta aktívan foglalkoztatják a társművészetek, monográfiát írt Fajó János, Molnár Sándor, Segesdi György képzőművészekről, Gyarmathy Lívia filmrendezőről és rengeteg írása jelent meg ebből a témakörből. A posztmodern építészet elméleteit bemutató első magyar nyelvű gyűjteményt együtt szerkesztette Kévés Györggyel. Jelenleg Szombathelyen az Életünk című folyóiratot szerkeszti. Bak Imre (Budapest, 1939-) Festő, művészet­pedagógus, Mun­­kácsy-díjas, Herder-díjas mű­vész. 1958-63-ig volt a budapesti Képzőművészeti Főiskola festő szakának növendéke. 1970-es évektől a 80-as évek elejéig aktív szervezője volt a Pesti Műhelyben és a Józsefvárosi Kiállítóteremben folyó mun­káknak. 1986-91-ig tanított a Magyar Iparművészeti Főis­kolán. 1966-tól negyven egyéni és közel háromszáz csoportkiállításon szerepelt, többek között Budapesten, Tokajban, Bécsben, a Velen­cei Biennálén (Bak, Birkás, Kelemen, Nádler) állított ki. Bányász Éva (Pécs, 1956-) Festő, designer. 1974-ben végzett keramikus­ként a pécsi Művészeti Szak­iskolában. 1979-ben részt vett a Pesti Műhely és a József­városi Galéria munkájában. 1982-től folyamatosan készít vegyes technikájú képgrafi­kákat, plasztikákat. Festeni 1988-ban kezdett. Rend­szeresen állít ki a MADI kiállításokon. Bill Max (Winterthur, 1908 - 1996) Svájci szobrász, festő­művész, építész, politikus, író. Iparműv. Isk. Zürich, 1924-27, Bauhaus, Dessau, 1927-29. 1929- Zürichben építész, festő, grafikus, 1951-56. az ulmi Formatervező Főisko­lg. 1956- Bernben élt. Egyéni kiállításai: 1928 Des­sau, majd világszerte. A Milánói Triennále Nagydíja (1936, 1951), Kandinsky-díj (1949), a Sao­ Paolo-i Bien­­nále díja (1951). Boros Tamás (Sátoraljaújhely, 1959-) Festő és grafikus. 1974 óta szerepel kiállításokon alkotásaival. Számos hazai és külföldi egyéni kiállításon szerepeltek munkái. Botta Mario (Mendrisio, Svájc, 1943-) Építész, 1964-69. Dip. Arch., 1969. Le Corbusier iroda munkatársa Velencében és Párizsban, 1965. 1969. Luga­­noban dolgozik. Professzor 1983-tól Ecole Polytech­nique Federalen, Lausanne­ban. Munkáit sok helyen, szerte a világban kiállították. Kiemelkedő munkái közül egynéhány: Administration and Commercial Building, Lugano, Andre Malraux Kultúra Háza, Chambéry, új templomok, kápolnák, Mo­dern Művészetek Múzeuma, San Francisco. Csiky Tibor (Olaszliszka, 1932 - Buda­pest, 1989.) Szobrász. 1950- 53-ig az ELTE matematika­­fizika szakán tanult. 1956-ban magyar irodalom szakos tanári diplomát szerzett, majd történelmi tanulmányokat folytatott az ELTÉ-n. 1966- ban Krakkóban volt önálló kiállítása. 1968-tól rendszere­sen részt vett a pécsi Kisplasztikai Biennálékon. Egy egész szobrász-generáció tekinti mesterének. Fajó János (Orosháza, 1937-) Festő, szobrász, grafikus, kiadó, galéria szervező. Munkácsy­­díjas művész, a Magyar Ipar­művészeti Főiskola tanára. 1961-ben végzett az Ipar­­művészeti Főiskola díszítő festő szakán. Meghatározó hatással volt rá Kassák Lajos, akinek munkatársa volt és a mai napig szellemi meste­rének tekint. Munkáit sok hazai és külföldi kiál­lítóteremben mutatták be és alkotásai több hazai és külföldi múzeumban, ma­gángyűjteményben található meg. Baráti kapcsolatok fűzték a két európai óriáshoz, Victor Vasarelyhez és Max Billhez, akik alkotásainak hazai terjesztésében jelentős szerepet vállalt. Alapítója és 1976-1988-ig vezette a Józsefvárosi Kiállítótermet. Alapítója és nagyhatású mestere a Pesti Műhelynek, és a gönci, encsi, szerencsi Művészeti Szabadiskolának. Haraszty István (Budapest, 1934-) Kinetikus szobrász, Munkácsy-díjas művész. 1951-53-ig gépla­katos tanuló, 1953-61-ig géplakatos szakoktató. 1964- 70-ig a Dési Huber Képző­­művészeti Kör növendéke. 1967 óta készít mobil szob­rokat. Győrben, Budapesten, Székesfehérváron, Szöulban állnak köztéri szobrai. 1993- tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. 1997-ig több mint 160 hazai és külföldi kiállításon vett részt. Művei megtalál­hatók számos hazai és külföldi közgyűjteményben. Hencze Tamás (Szekszárd, 1938-) Festő, grafikus, Érdemes Művész. 1960-70-ig dekoratőrként és grafikusként dolgozott. Önál­ló és csoportos kiállításokon mutatta be műveit Buda­pesten, vidéki nagyváro­sokban és külföldön Berlin­ben, Bécsben, Innsbruckban, Tokióban. 1980-ban kiállított a XXXIX. Velencei Bienná­lén. 1988-ban részt vett a Szöuli Művészeti Olimpián. Munkái számos hazai és külföldi múzeumban és ma­gángyűjteményben is meg­találhatók. Holzbauer Wilhelm (Salzburg, Ausztria, 1930-) Építész. A Szépművészeti Akadémián Bécsben tanult. 1964-től magánirodáj­ában Bécsben dolgozik, 1970-ben irodát nyitott Amsterdamban. Meghívott egyetemi tanár: University of Manitoba, Winnipeg, Yale University, New Haven, Connecticut, University of Illinois Chica­go Circle, Műszaki Főiskola, Graz, Ausztria, Építész pro­fesszor, Alkalmazott Művé­szetek Akadémiája, Bécs. Munkái sok hazai és külföldi városban kerültek kiállításra. Néhány alkotás munkássá­gából: Városháza és Opera­ház, Amsterdam, Természet­­tudományok Fakultása, Salz­burgi Egyetem, Ausztria, IBA Kormányzó Épület, Berlin- Kreuzberg, ALRT állomások, Vancouver, British Columbia. Iványi László (Szeged, 1933-) Építész, Ybl­­díjas. 1952-57-ig a Budapesti Műszaki Egyetem Építész Karán tanult és szerzett diplomát. 1958-60. MÉSZ Mesteriskola hallgatója volt. 1957-89 állami tervezőiroda. 1989-től a PLANART ma­gániroda társtulajdonosa. Ok­tatói tevékenységet folytatott a BME Középülettervezési Tanszéken, MÉSZ Mester­­iskolán. Munkáit díjakkal is­merték el (FIABCI díj). Né­hány a jelentősebb épületei közül: Bp. Horváth utcai la­kóház, Bp. Tulipán utcai, Bartha utcai teraszházak, Bp. Budakeszi úti, Pagony utcai pontházak, Bp. Sugár üzlet­­központ, Szeged Nagyáruház, Eger piaccsarnok, Bp. Aquin­cum Szálló, Bp. Közép- Európai Egyetem, Bp. Wesselényi utcai irodaház. Nagyszámú hazai és külföldi tervpályázaton vett részt. Keserű Ilona (Pécs, 1933-) Festő, Mun­kácsy-díjas, érdemes művész. Pécsett Martyn Ferenc tanít­ványa. Képzőműv. Főisk., 1958. Bencze László és Szőnyi István tanítványa, 1991- egy. tanár, a Pécsi Képzőműv. Mesterisk. alapító prof. 1993- a Széchenyi Irod. és Műv. Ak. r. tagja. Egyéni és csoportos kiállításai voltak itthon és külföldön, művei megtalálhatók hazai és külföl­di múzeumokban és magán­­gyűjteményekben. Kévés György (Ősi, 1935-) Építész, Ybl­­díjas. 1954-59-ig a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett diplomát. Állami munka­helyei 1983-ig: Agroterv, ELITI, Iparterv (22 évig). A hatvanas évektől intenzív magántervezést folytat. Épí­tész társa és felesége Föld­vári Éva. Oktat a Budapesti Műszaki Egyetem Építész Karán, a MÉSZ Mesteris­kolán. 1991-ben meghívott egyetemi tanár a Washington Egyetemen St. Louisban (USA). A Kévés és Épí­tésztársai Rt. vezetője, társai: Földvári Éva, Kovács András, Bárdi Tibor építészek. Szá­mos hazai és külföldi egyéni és csoportos kiállításon és tervpályázaton vett részt. Munkái közül néhány: 1966- tól Meredek utcai és számos más budai teraszház, soproni lakóház, Orczy Forum új városközpont városrendezési és építészeti tervei, és ezek generálkivitelezése, FIABCI díjjal kitüntetve. Kovács Tamás (Szeged, 1964-) Reklámgra­fikus. Művei számos közgyűj­teményben megtalálhatók. Lantos Ferenc (Pécs, 1929-) Festő, gra­fikus, Munkácsy-díjas mű­vész. 1964-ben végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 63 egyéni kiállí­tása volt és számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. Az 1970-es évek végéig munkatársa volt a Józsefvárosi Kiállítóterem­nek. Művészetének jelentős alkotásai az épületekhez kötött, nagyméretű zománc kompozíciói. Számos művét őrzik magyar és külföldi magán- és közgyűjtemények. 1994-től a Janus Pannonius Tudományegyetem Művé­szeti Karán belül festészeti osztályt vezet. (Békéscsaba, 1945-) Festő, formatervező. 1968-ban a Magyar Iparművészeti Főis­kolán végzett, ahol sok éven át tanított is. Jelenleg professzo­ra és igazgatója Norvégiában a Bergeni Iparművészeti Főis­kola Alapképzési Intézetének. 1974-ben a Pesti Műhely alapítótagja volt. 1975-től kilenc önálló tárlatot rende­zett Budapesten, Székes­­fehérváron, Hovikoddenben, Ankarában. Nádler István (Visegrád, 1938-) Festő, grafikus, Munkácsy-díjas mű­vész. 1958-1963-ig volt a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1974-ben részt vett a Pesti Műhely alapításában. 1978-ig képei, szobrai geo­metrikus stílusban készültek. Az 1980-as év fordulópont volt művészetében. Azóta nagyméretű, gesztus jellegű műveket készít. Kiállításai voltak Budapesten, Stuttgart­ban, Essenben, Párizsban, Klagenfurtban és Velencében a XLII. Velencei Biennálén. Peichl Gustav (Bécs, Ausztria, 1928-) Építész. 1953 óta magán­irodája van Bécsben. A Szép­­művészeti Akadémia pro­fesszora, Bécs, 1973-tól. Politikai karikaturista "Ironi­kus" a Süd­deutsche Zeitung­nál Münchenben és a Die Presse-nél Bécsben 1955-től. Kiállításai voltak New York­ban, Velencében, Rómában, Oslóban, Párizsban. Kitün­tetései: Bécs Város Építé­szeti Díja, 1969, Osztrák Állami Építészeti Díj, 1971, Reynolds Emlékdíj, USA, 1975. 1984-től a Művészeti Akadémia tagja Nyugat- Berlinben. Számos kiemel­kedő munkái közül néhány: Osztrák Pavilon, Világ­­kiállítás, New York, Osztrák Pavilon, Montreal, Osztrák Pavilon, Helsinki Ipari Kiállítás, ORF osztrák tele­vízió állomások, valamint a közelmúlt kiemelkedő épü­letei. Saxon-Szász János (Tarpa, 1964-) Festő, szob­rász. 1988-ban kapott dip­lomát a budapesti Műszaki Főiskolán. 1980-as évek kö­zepétől részt vett a József­városi Kiállítóterem és a Pesti Műhely munkájában. Első egyéni kiállítása 1982-ben volt a nyíregyházi Zrínyi Gimnáziumban. Kiállításai voltak Budapesten, Nyíregy­házán. Vasarely Victor (Pécs, 1908-1997) képző­művész. Volkmann Artúr, Bortnyik Sándor magánisk., orvostud. 1930-tól Párizsban élt. Egyéni kiállításai: 1929-33. Bp., 1945- Európa, É- és D-Amerikában. Állandó kiál­lításai közül néhány: New Yorki Modern Műv. Múzeum, párizsi St.-Étienne Múzeum, harvardi Albright Knox Ga­léria, londoni Tate Galéria, amszterdami Stedelijk Mú­zeum, Buenos Aires, Mon­tevideo, Brüsszel, Reyk­javik, Sao Paolo, Helsinki. 1976-ban Magyarországon megnyitják a pécsi Vasarely Múzeumot.

Next