Volt egy szer egy Józsefvárosi Galéria (Kévés Stúdió Galéria, Budapest, 1999)
Bevezető egy galériába Volt valaha egy Józsefvárosi Galéria. Mondhatni, még az antivilágban. Akkoriban, amikor a művészetek és a művészek egyaránt kordában voltak tartva, állami cenzúra védte a pártállam vélt vagy valós érdekeit. Bak Imre festőművész barátommal - Bánszky Pál segedelmével - akkor indítottuk be az országos kisgaléria mozgalmat, akkor születtek szitamappáink, és akkor jutott eszünkbe, hogy voltaképpen mintagalériát kellene csinálni a fővárosban, amely mindenféle szempontból segítségére lehetne induló mozgalmunknak. Mivel a Józsefvárosban nyílt erre lehetőség, hát azt a helyet vettük figyelembe és kértük föl nyomban Fajó János festőművészt, hogy már korábbról ismert elképzeléseit valósítsa meg a fölkínált keretek között. Természetesen tisztában voltunk vele, hogy mit képvisel Fajó, tisztában voltunk igényességével, kérlelhetetlenségével, no meg azzal, hogy mindez az akkori kulturális politikától fölöttébb idegen, hiszen a 70-es évek végén, 80- as évek elején még keményen tartotta magát a cenzúra, következtetésképpen azt is tudtuk, számos súrlódásnak leszünk kitéve. Lettünk. Fajó azonban olyan galériát csinált a Józsefváros szívében, amely teljesen a zsúrban volt kortárs nyugati galériák programjaival, voltaképpen információs központtá szervezte galériáját, könyvek, katalógusok, egyéb nyomtatványok biztosították a már-már naprakész tájékozódást. Bennünket is meglepett, hogy jóval színesebb, árnyaltabb és egyúttal átfogóbb fórumot alakított ki a modern magyar és nemzetközi képzőművészet számára, mint amit vártunk tőle. Az viszont már nem lepett meg, hogy a galériát kijuttatta a nemzetközi fórumokra, piacokon, cseréken mutatta be féllegális tevékenységét. Tény (kiadványok, visszaemlékezések tanúsítják), hogy a galéria korántsem csak a Józsefváros, de az ország képzőművészeti életének egyik fontos objektuma lett, amely bizonyos nemzetközi érdeklődéssel is dicsekedhetett (Vasarely, Max Bill, finn konstruktivisták, stb. adták oda kiállításra műveiket) jelezve, a honi képzőművészet betagolható az egyetemes folyamatokba. E kiállítóteremben rendezte Kévés György az építészeti kiállításokat a korabeli új hullám személyiségeiről, Bottáról, Holzbauerról, Peichlről a posztmodern építészet, a chicagói építészet új hullámáról és a hazai kezdeményezésekről. Ahhoz azonban ez sem volt elég, hogy mindenféle alattomos kisajátítási támadásoktól teljességgel megóvjuk, végül is a galériát elvették, aztán pedig a rendszerváltoztatással a körülmények is átalakultak. Mindenesetre a Józsefváros jó ideje nem rendelkezik ilyen színvonalas kiállítóhelyiséggel, igen távol van attól, hogy részese legyen egy olyan képzőművészeti életnek, amelyet az egykori galéria szervezett a számára. Most azonban itt az alkalom. Kévés György és építészeti stúdiója jelentős építkezésben formálja a kerület új arculatát. Az a Kévés György, aki eddig is aktív kapcsolatot tartott fönn a társművészekkel, jelesül a képzőművészettel is. Most arra gondolt, hogy egyik Orczy téri épületében helyet biztosít egy olyan galériának, amely Építészet és művészet fejléc alatt megkísérli újjászervezni az egykor gyümölcsözően indult kapcsolatokat. A Kévés Stúdió Galéria tehát visszatérne az egykori örökséghez, és korántsem csupán formálisan, hanem annak szellemiségét is vállalva. A bemutatkozó kiállítás ugyanis azt jelzi, hogy a hajdani Józsefvárosi Galéria egykori kiállítói adják a gerincét az új vállalkozásnak: Bak, Fajó mellett Bányász Éva, Boros Tamás, a sajnálatosan fiatalon elhunyt Csiky Tibor, Haraszty István, Hencze Tamás, Keserű Ilona, Kovács Tamás, Lantos Ferenc, Mengyán András, Nádler István, Szász János képzőművészek szerepelnek, a honi építészek mellé - Kévés, Iványi László - pedig meghívást kapott a bécsi toronyház tervezője, Wilhelm Holzbauer, vagy az ugyancsak osztrák, világhírű Gustav Peichl, és a szintén világszerte ismert kortárs építész, Mario Botta is, jelezve, hogy az új galéria milyen dimenziókban gondolkodik. És természetesen azt, hogy mire számíthat a régi-új józsefvárosi közönség, amely - reményeink szerint - igen hamar bővülni fog. Fábián László Fábián László 1940-ben Zsennyében született, író, újságíró, számos könyve jelent meg. Egyetemista kora óta aktívan foglalkoztatják a társművészetek, monográfiát írt Fajó János, Molnár Sándor, Segesdi György képzőművészekről, Gyarmathy Lívia filmrendezőről és rengeteg írása jelent meg ebből a témakörből. A posztmodern építészet elméleteit bemutató első magyar nyelvű gyűjteményt együtt szerkesztette Kévés Györggyel. Jelenleg Szombathelyen az Életünk című folyóiratot szerkeszti. Bak Imre (Budapest, 1939-) Festő, művészetpedagógus, Munkácsy-díjas, Herder-díjas művész. 1958-63-ig volt a budapesti Képzőművészeti Főiskola festő szakának növendéke. 1970-es évektől a 80-as évek elejéig aktív szervezője volt a Pesti Műhelyben és a Józsefvárosi Kiállítóteremben folyó munkáknak. 1986-91-ig tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán. 1966-tól negyven egyéni és közel háromszáz csoportkiállításon szerepelt, többek között Budapesten, Tokajban, Bécsben, a Velencei Biennálén (Bak, Birkás, Kelemen, Nádler) állított ki. Bányász Éva (Pécs, 1956-) Festő, designer. 1974-ben végzett keramikusként a pécsi Művészeti Szakiskolában. 1979-ben részt vett a Pesti Műhely és a Józsefvárosi Galéria munkájában. 1982-től folyamatosan készít vegyes technikájú képgrafikákat, plasztikákat. Festeni 1988-ban kezdett. Rendszeresen állít ki a MADI kiállításokon. Bill Max (Winterthur, 1908 - 1996) Svájci szobrász, festőművész, építész, politikus, író. Iparműv. Isk. Zürich, 1924-27, Bauhaus, Dessau, 1927-29. 1929- Zürichben építész, festő, grafikus, 1951-56. az ulmi Formatervező Főiskolg. 1956- Bernben élt. Egyéni kiállításai: 1928 Dessau, majd világszerte. A Milánói Triennále Nagydíja (1936, 1951), Kandinsky-díj (1949), a Sao Paolo-i Biennále díja (1951). Boros Tamás (Sátoraljaújhely, 1959-) Festő és grafikus. 1974 óta szerepel kiállításokon alkotásaival. Számos hazai és külföldi egyéni kiállításon szerepeltek munkái. Botta Mario (Mendrisio, Svájc, 1943-) Építész, 1964-69. Dip. Arch., 1969. Le Corbusier iroda munkatársa Velencében és Párizsban, 1965. 1969. Luganoban dolgozik. Professzor 1983-tól Ecole Polytechnique Federalen, Lausanneban. Munkáit sok helyen, szerte a világban kiállították. Kiemelkedő munkái közül egynéhány: Administration and Commercial Building, Lugano, Andre Malraux Kultúra Háza, Chambéry, új templomok, kápolnák, Modern Művészetek Múzeuma, San Francisco. Csiky Tibor (Olaszliszka, 1932 - Budapest, 1989.) Szobrász. 1950- 53-ig az ELTE matematikafizika szakán tanult. 1956-ban magyar irodalom szakos tanári diplomát szerzett, majd történelmi tanulmányokat folytatott az ELTÉ-n. 1966- ban Krakkóban volt önálló kiállítása. 1968-tól rendszeresen részt vett a pécsi Kisplasztikai Biennálékon. Egy egész szobrász-generáció tekinti mesterének. Fajó János (Orosháza, 1937-) Festő, szobrász, grafikus, kiadó, galéria szervező. Munkácsydíjas művész, a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára. 1961-ben végzett az Iparművészeti Főiskola díszítő festő szakán. Meghatározó hatással volt rá Kassák Lajos, akinek munkatársa volt és a mai napig szellemi mesterének tekint. Munkáit sok hazai és külföldi kiállítóteremben mutatták be és alkotásai több hazai és külföldi múzeumban, magángyűjteményben található meg. Baráti kapcsolatok fűzték a két európai óriáshoz, Victor Vasarelyhez és Max Billhez, akik alkotásainak hazai terjesztésében jelentős szerepet vállalt. Alapítója és 1976-1988-ig vezette a Józsefvárosi Kiállítótermet. Alapítója és nagyhatású mestere a Pesti Műhelynek, és a gönci, encsi, szerencsi Művészeti Szabadiskolának. Haraszty István (Budapest, 1934-) Kinetikus szobrász, Munkácsy-díjas művész. 1951-53-ig géplakatos tanuló, 1953-61-ig géplakatos szakoktató. 1964- 70-ig a Dési Huber Képzőművészeti Kör növendéke. 1967 óta készít mobil szobrokat. Győrben, Budapesten, Székesfehérváron, Szöulban állnak köztéri szobrai. 1993- tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. 1997-ig több mint 160 hazai és külföldi kiállításon vett részt. Művei megtalálhatók számos hazai és külföldi közgyűjteményben. Hencze Tamás (Szekszárd, 1938-) Festő, grafikus, Érdemes Művész. 1960-70-ig dekoratőrként és grafikusként dolgozott. Önálló és csoportos kiállításokon mutatta be műveit Budapesten, vidéki nagyvárosokban és külföldön Berlinben, Bécsben, Innsbruckban, Tokióban. 1980-ban kiállított a XXXIX. Velencei Biennálén. 1988-ban részt vett a Szöuli Művészeti Olimpián. Munkái számos hazai és külföldi múzeumban és magángyűjteményben is megtalálhatók. Holzbauer Wilhelm (Salzburg, Ausztria, 1930-) Építész. A Szépművészeti Akadémián Bécsben tanult. 1964-től magánirodájában Bécsben dolgozik, 1970-ben irodát nyitott Amsterdamban. Meghívott egyetemi tanár: University of Manitoba, Winnipeg, Yale University, New Haven, Connecticut, University of Illinois Chicago Circle, Műszaki Főiskola, Graz, Ausztria, Építész professzor, Alkalmazott Művészetek Akadémiája, Bécs. Munkái sok hazai és külföldi városban kerültek kiállításra. Néhány alkotás munkásságából: Városháza és Operaház, Amsterdam, Természettudományok Fakultása, Salzburgi Egyetem, Ausztria, IBA Kormányzó Épület, Berlin- Kreuzberg, ALRT állomások, Vancouver, British Columbia. Iványi László (Szeged, 1933-) Építész, Ybldíjas. 1952-57-ig a Budapesti Műszaki Egyetem Építész Karán tanult és szerzett diplomát. 1958-60. MÉSZ Mesteriskola hallgatója volt. 1957-89 állami tervezőiroda. 1989-től a PLANART magániroda társtulajdonosa. Oktatói tevékenységet folytatott a BME Középülettervezési Tanszéken, MÉSZ Mesteriskolán. Munkáit díjakkal ismerték el (FIABCI díj). Néhány a jelentősebb épületei közül: Bp. Horváth utcai lakóház, Bp. Tulipán utcai, Bartha utcai teraszházak, Bp. Budakeszi úti, Pagony utcai pontházak, Bp. Sugár üzletközpont, Szeged Nagyáruház, Eger piaccsarnok, Bp. Aquincum Szálló, Bp. Közép- Európai Egyetem, Bp. Wesselényi utcai irodaház. Nagyszámú hazai és külföldi tervpályázaton vett részt. Keserű Ilona (Pécs, 1933-) Festő, Munkácsy-díjas, érdemes művész. Pécsett Martyn Ferenc tanítványa. Képzőműv. Főisk., 1958. Bencze László és Szőnyi István tanítványa, 1991- egy. tanár, a Pécsi Képzőműv. Mesterisk. alapító prof. 1993- a Széchenyi Irod. és Műv. Ak. r. tagja. Egyéni és csoportos kiállításai voltak itthon és külföldön, művei megtalálhatók hazai és külföldi múzeumokban és magángyűjteményekben. Kévés György (Ősi, 1935-) Építész, Ybldíjas. 1954-59-ig a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett diplomát. Állami munkahelyei 1983-ig: Agroterv, ELITI, Iparterv (22 évig). A hatvanas évektől intenzív magántervezést folytat. Építész társa és felesége Földvári Éva. Oktat a Budapesti Műszaki Egyetem Építész Karán, a MÉSZ Mesteriskolán. 1991-ben meghívott egyetemi tanár a Washington Egyetemen St. Louisban (USA). A Kévés és Építésztársai Rt. vezetője, társai: Földvári Éva, Kovács András, Bárdi Tibor építészek. Számos hazai és külföldi egyéni és csoportos kiállításon és tervpályázaton vett részt. Munkái közül néhány: 1966- tól Meredek utcai és számos más budai teraszház, soproni lakóház, Orczy Forum új városközpont városrendezési és építészeti tervei, és ezek generálkivitelezése, FIABCI díjjal kitüntetve. Kovács Tamás (Szeged, 1964-) Reklámgrafikus. Művei számos közgyűjteményben megtalálhatók. Lantos Ferenc (Pécs, 1929-) Festő, grafikus, Munkácsy-díjas művész. 1964-ben végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 63 egyéni kiállítása volt és számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. Az 1970-es évek végéig munkatársa volt a Józsefvárosi Kiállítóteremnek. Művészetének jelentős alkotásai az épületekhez kötött, nagyméretű zománc kompozíciói. Számos művét őrzik magyar és külföldi magán- és közgyűjtemények. 1994-től a Janus Pannonius Tudományegyetem Művészeti Karán belül festészeti osztályt vezet. (Békéscsaba, 1945-) Festő, formatervező. 1968-ban a Magyar Iparművészeti Főiskolán végzett, ahol sok éven át tanított is. Jelenleg professzora és igazgatója Norvégiában a Bergeni Iparművészeti Főiskola Alapképzési Intézetének. 1974-ben a Pesti Műhely alapítótagja volt. 1975-től kilenc önálló tárlatot rendezett Budapesten, Székesfehérváron, Hovikoddenben, Ankarában. Nádler István (Visegrád, 1938-) Festő, grafikus, Munkácsy-díjas művész. 1958-1963-ig volt a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1974-ben részt vett a Pesti Műhely alapításában. 1978-ig képei, szobrai geometrikus stílusban készültek. Az 1980-as év fordulópont volt művészetében. Azóta nagyméretű, gesztus jellegű műveket készít. Kiállításai voltak Budapesten, Stuttgartban, Essenben, Párizsban, Klagenfurtban és Velencében a XLII. Velencei Biennálén. Peichl Gustav (Bécs, Ausztria, 1928-) Építész. 1953 óta magánirodája van Bécsben. A Szépművészeti Akadémia professzora, Bécs, 1973-tól. Politikai karikaturista "Ironikus" a Süddeutsche Zeitungnál Münchenben és a Die Presse-nél Bécsben 1955-től. Kiállításai voltak New Yorkban, Velencében, Rómában, Oslóban, Párizsban. Kitüntetései: Bécs Város Építészeti Díja, 1969, Osztrák Állami Építészeti Díj, 1971, Reynolds Emlékdíj, USA, 1975. 1984-től a Művészeti Akadémia tagja Nyugat- Berlinben. Számos kiemelkedő munkái közül néhány: Osztrák Pavilon, Világkiállítás, New York, Osztrák Pavilon, Montreal, Osztrák Pavilon, Helsinki Ipari Kiállítás, ORF osztrák televízió állomások, valamint a közelmúlt kiemelkedő épületei. Saxon-Szász János (Tarpa, 1964-) Festő, szobrász. 1988-ban kapott diplomát a budapesti Műszaki Főiskolán. 1980-as évek közepétől részt vett a Józsefvárosi Kiállítóterem és a Pesti Műhely munkájában. Első egyéni kiállítása 1982-ben volt a nyíregyházi Zrínyi Gimnáziumban. Kiállításai voltak Budapesten, Nyíregyházán. Vasarely Victor (Pécs, 1908-1997) képzőművész. Volkmann Artúr, Bortnyik Sándor magánisk., orvostud. 1930-tól Párizsban élt. Egyéni kiállításai: 1929-33. Bp., 1945- Európa, É- és D-Amerikában. Állandó kiállításai közül néhány: New Yorki Modern Műv. Múzeum, párizsi St.-Étienne Múzeum, harvardi Albright Knox Galéria, londoni Tate Galéria, amszterdami Stedelijk Múzeum, Buenos Aires, Montevideo, Brüsszel, Reykjavik, Sao Paolo, Helsinki. 1976-ban Magyarországon megnyitják a pécsi Vasarely Múzeumot.