Kirchmayer Károly szobrászművész (Budapest, 2000)
Kirchmayer Tanár Úr és kollégái nélkülözhetetlen, s nem pótolható munkát végeztek. A rendszerváltozás viharai sajnos elsodorták ezt a nagymúltú iskolát, de az azóta is folyamatosan megrendezett „vasutas-kiállítások”, melyeken a néhai növendékek szerepelnek munkáikkal mutatják a máig sugárzó alkotókedvet és kohéziós erőt. Pedagógusi hivatásával együtt lett tehát Kirchmayer Károly a magyar szobrászat egyik meghatározó alkotója is, akinek közel negyven köztéri munkája (plasztikák, domborművek) mutatják szakmai aktivitását. Ő az a különleges szobrász, aki szeret mintázni is (ez képezi a későbbi bronzszobrok alapjait), s ugyanakkor - a mintázója mellett - mestere a kalapácsnak és a vésőnek is, ugyanis életműve egy jelentős részét teszik ki kő-, márványszobrai. E mostani, újpesti kiállításán e gyönyörű anyagú márvány plasztikáit mutatja be. A márvány a szobrászat ősi matériája, igazán a görögök „emelték be” a szobrászat anyagai közé (az egyiptomiak nem ismerték ezt a kőfajtát), s azóta - különböző lelőhelyek különböző fajtáival, más-más színeivel — folyamatosan jelen is van. Különös ellentmondásnak tűnik, hogy az oly kemény márvány Európában nem alkalmas igazán köztéri szobor anyagának, mert az éghajlat hamar pusztító hatással van rá, de a belső tereket nagyívűen, artisztikus szépséggel, finomságával, emelkedettségével, erezetével gyönyörűen díszíti. Kirchmayer Károly hosszú évek óta készít márványszobrokat, jellemzően kisebb méretekben. Márványaiban más szobrászi gondolkozás tükröződik, mint bronzszobrain (részben az anyag determináló volta miatt is), ugyanis míg bronzplasztikáin eleven, izgatott, változatos, sokszor nyers felületeket alakít ki (a téma függvényében is), addig márványplasztikáinak nyugodtsága, harmonikus ívelései, tiszta, selymesen csillogó szép felületei a szembeszökőek. A művész igen karakteres munkásságán belül (melyben például jelentős szerepe van a portrészobrászatnak) márványszobraiban szívesen közelít a jelképes fogalmazáshoz, még akkor is, ha formavilága egyfajta realitás jegyében alakított is. Sok esetben látunk szimbólumokat, áttételes gondolatiságot, mely jó értelmű meditációra sarkal minket. Ugyanakkor a harmonikus és kiegyensúlyozott formálás sokszor hordoz drámai tartalmat. Egyéni trouvaille, amikor márványát bronzzal egyesíti, melyben a mondandó szempontjából külön-külön is jelentőséget kap a kétfajta anyag, ám ugyanakkor szintetizálódik is, s a szó szoros értelmében eggyé forr a két szobrászi matéria. Kirchmayer Károly márványszobraiban igényesen összegződik a forma és téralakítás követelménye a választott anyag szépségével, keménységével, fehérségével. A művész a közeli rákospalotai, zuglói „bázisain” ma is aktívan dolgozik, mint amit ez a kiállítás is mutat, hiszen több új műve is látható. A vasutasok iskolája hiányzik neki, de valamelyest pótolja ezt a ma is folyamatosan visszajáró növendékek hosszú sora. Akiknek mindig van mit mondania, mindig szigorúnak tűnő, ám ugyanakkor óvó és bíztató habitusával. Most márványszobrainak egyik legteljesebb bemutatójával eleven szobrászi alkotóműhelyébe enged bepillantást. Érdemes figyelnünk rá! Feledy Balázs Budapest, 2000. december