Millenniumi kiállítás a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria anyagából (Budapest, Olof Palme Ház, 2000)

D­unaszerdahely Szlovákia legkompaktabban magyarlakta vidékének, a Csallóköznek a szívében fekszik, régi hagyományokkal rendelkező, dinamikusan fejlődő város, amely kulturális szerepét is igyekszik megerősíteni. Ennek jegyében karolta föl a város vezetése Pázmány Péter polgármesterrel az élen Luzsica Lajos festőművész ötletét: olyan képzőművészeti gyűjteményt létrehozni, amely együtt mutatja be (egyelőre) a Magyarországon és Szlovákiában élő művészek alkotásait. Így jött létre 1994-ben alapítványi formában a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria, és annak első gyűjteményes kiállítása a Csallóközi Múzeumban. A műgyűjteményt az Alapítvány kuratóriumának felkérése alapján olyan magyarországi és szlovákiai művészek adományai képezték, akik megértették e kép­tár kulturális vállalását. (Az Alapítvány létrehozói voltak: Duna­szerdahely város, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága...) 1996-ra Dunaszerdahely saját épületet biztosított a galériának. A gyűjteményezés tovább folyt, ekkor Lóska Lajos művészettörté­nész vezetésével. Vásárlási keret változatlanul nem állt rendelke­zésre, de az első gyűjteményes kiállítás sikere megalapozta a má­sodikét. 1994-hez hasonlón 96-ban is számos jelentős alkotó járult hozzá a képtár gazdagodásához. Konkréten Konkoly Gyula és Konok Tamás adománya indította el a gondolatot, amit Lóska Lajos meg is fogalmazott a második katalógusban, hogy e gyűj­temény kísérletet tehetne a magyar képzőművészet országhatároktól és stílusirányzatoktól független gyűjtésére és metszetszerű bemutatására. Az 1998. évben bemutatott gyűjtemény megszervezését a kuratóri­um jórészt e sorok írójára bízta, azzal a már korábban megfogal­mazott feladattal, hogy Galéria a gyűjtőkört bővíteni kívánja azon művészek alkotásaival, akik a magyar kultúrába tartozónak érzik és vallják magukat, akik e galériában való szereplést elfogadják, ezzel egy olyan egyedülálló gyűjteményt hozva létre, amely kis darabszámú műtárggyal ugyan, de az egész magyarság képzőmű­vészetét reprezentálja az alkotók lakóhelyétől függetlenül. A gyűj­tés szervezője a munka kezdetén azzal a kérdéssel került szembe, hogy hát "ki is a magyar művész?" Az erdélyi majd a horvátorszá­gi gyűjtőutak során alakult ki az az álláspont, hogy aki abban a kulturális közegben nevelkedett, alakult ki alkotó személyisége, amelyben a magyar kultúra is hat, és aki vállalja, hogy műve egy kortárs magyar galéria gyűjteményébe kerül, annak munkássága a magyar művészetnek is a része. (Tanulságos támogatást jelentett e téren a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának és az erdélyi Barabás Miklós Céhnek a segítsége, hiszen e két szervezet éppen azért jött létre, mert művésztagjaik munkásságukat a ma­gyar vizuális kultúra egészének részeként tekintik elsősorban.) 1998-ban a kárpátmedencei kisebbségben élő magyar alkotók 2

Next