Szabó Lőrinc Tücsökzene, Rajzuok egy élet Tájairól (Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortzárs Irodalmi Központ, Budapest, 2000)
A Tücsökzene műfaja nem verses regény, és tulajdonképpen nem is önéletrajz. A Tücsökzene egy személyiség születésének és kialakulásának krónikája. Az emlékezés végérvényes műfaját Szabó Lőrinc akkor találja meg, amikor fél évvel Buda ostroma után a tücsök-nóta a jelenből a vigasztaló, megszépült múltba ragadja. A tücsökszó, az óriás szív ritmusának hatására a személyiség egy téren és időn kívüli emlékezés harmóniájában oldódik fel és folytatódik. A Tücsökzene az emlékezés költeménye. Ahogy az emlékezőben együtt él a régmúlt és a tegnap, a jelen és az időtől független gondolat, maga a költő a kép s a keret: korlátlanul áramlik benne a világegyetem és ugyanakkor ő maga vált mindenséggé. Igazi mikrokozmosz a Tücsökzene. Ezért ismerhetjük fel benne Szabó Lőrinc korábbi hiteinek, szemléleteinek és kifejezési formáinak magasabb szintű egységét, mely nem más, mint az időtlenben kiteljesedő személyiség. (Rába György: Szabó Lőrinc Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972.) Készült a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával Felelős kiadó: Dr. Praznovszky Mihály főigazgató A kiadványt összeállította és tervezte: Pasqualetti Zsófia TÜCSÖKZENE RAJZOK EGY ÉLET TÁJAIRÓL 1945-1957 -oco E co co co -o O T3—O *4— O '03*: 03 C '03 CO '03 16 03 N CO :o :0 coiO -Q '03 Q3 -4—» :0 nd. 1=3 E 'o cooco N CO oco :o 'O -QCO N C/5 co 'SB 16 03 _6 'CO .