VIII. Szegedi Táblaképfesztései Biennálé (Móra Ferenc Múzeum Képtára, 2000)
■Feszengő keretek / Stretched frames Majd két évtizede startolt a Szegedi Táblaképfestészeti ßien nálé (1983-k an). 1—7 korántsem nagy idő. Már csak azért sem, mivel a7 országos műfaji seregszemlék kö7ül pont a szegedi a legfiatalabb. J—|ogy miért épp ide került e bemutató? [\|em tudom biztonságosan. "Tudom a7onban, hogy a hetvenes, nyolcvanas es7tendőkben egyféle specializálóJási bullám söpört végig a ba7ai kultúrán. Rájöttünk például, bogy a vegyes műfajú művés7telepeknél mindenképp hatásosabb, eredményesebb a szakmai egyöntetűség. Miként a műfaji biennálékat is ugyanez az igény hívta életre. I_Jgy hittük akkor: voltaképpen ez a jövő „zenéje . f\ differenciáltság, a műfaji tisztaság. Más kérdés, hogy ez a tendencia a tudományok szféráiban sem igazolódott be teljességgel. |—| át még a művészetek területén ! Rzinte naponta, hetente kapjuk a legkülön félébb kiállítási meghívókat. Már az is feltűnő: milyen vendkívül sok vizuális rendezvényt szervezünk e parányi országban. /\m ennél is érdekesebb a bemutatkozó a Ikotók szakmai megjelölése. J—gyre többször olvasom, hogy X vagy Y képzőművész kiállítása. Ráírni korántsem elírás, dehogy. Inkább egy aktuális kortársi jelenséggel van dolgunk. Nevezetesen azzal, hogy a festők egy része a szomszédos műfajokban is serényen munkálkodik- /\hogy ez fordítva is érvényes. Mintha a művészek tetemes hányada valahogy nem tudna, tán nem is akarna határozottan megállapodni. Ebből adódik, hogy a kortárs művészet hétköznapi gyakorlata szembetűnő ellen tétb en á\\ a kiállítási seregszemlék jó részének műfaji sterilitásával. J—|isz közel sem a specializálódás felé haladunk. így hát nem árt eltűnődnünk: honnan ereJnek, merre tartanak e sajátos komplexitást horJó művészi megnyilvánulások\Xolt idő, nem is olyan régen, amikor azt mondogattuk: a dicső reneszánsszal véglegesen befellegzett |t is nearly two decades ago when the Rzeged Panel Painting Triennial was launched (in I983). |t does not go back in time for long, especially if we take into consideration that among the national reviews of genres the Rzeged Exhibition is the youngest. Y/Ty is this exhibit ion held just here? | do not know for sure. I—lowever, | know that in the years of the seventies and eighties a wave of specialisation swept through the national culture. Web ave come to th e realisation that the professional homogeneity is more effective and fruitful th an the artistic settlements of mixed genres. Th e same need brought the biennials of genres to life. We bel ieved in those days that this wou Id be th e music of future — the distinctiveness and purity of genres. I—lowever, this tendency has not been proved fully in the spheres of science, not even in the realm of arts. We receive invitations to the most various exhibit ions almost every day or week- |t is remar kabl e what a great number of visual exhibitions we organise in this small country. |t is even more interesting to see the professional description of the exhibiting artists. | can more and more often read that an exhibition is by X- or X- artist of fine arts. Surprisingly enough this is not miswritten. |t is rather a contemporary phenomenon we can witness. Namely, some ofth e painters immerse themselves in several genres close to each other. This is true from the contrary angle as well. f\s if a great number of artists was not able or might not want to become settled. /\s a resu It of th is, the every day practice of contemporary arts is in a striking contrast with the genre sterility of some o f th e exhibition reviews. \x/e are, however, far pom following the process of specialisation. Thus we had better contemplate on where these artistic manifestations of particular complexity originate from anj what Jirection they are to follow.