Tudomány-Művészet-Technika - Matricák 2000 (Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest, 2000)
Szombathy Bálint Váltó tér 2000 ősze a magyar elektrografika fényes pillanata, hiszen rövid időn belül nagy mennyiségű produkciója összpontosul a budapesti kulturálisművészeti közegben. Három egymás utáni - közöttük egy egyéni - kiállítás nyílik jelentős számú részvevővel és nívós alkotással. Ezeknek egyike a Váltó tér című bemutató a Magyar Szabadalmi Hivatal égisze alatt. Minden műfajnak megvannak a maga kötöttségei, keretei és korlátai. Ez esetben a létező műfaji regulák nem a megkötést szolgálják, hiszen lehetővé teszik valamennyi elektrografikai eszköz művészeti célú felhasználását. Vagyis mindent az alkotói képzelőerőre bíznak, azzal a kikötéssel, hogy a műveknek önreflexíveknek kell lenniük, vagyis magára a médiumra kell reflektálniuk, annak fő eszközével kell kísérletezniük. Ez pedig - akárhogy is nézzük - maga a fény, nem utolsó sorban pedig a fényárnyék és az árnyék. Vagyis maga az anyagtalan „szentháromság". Haász Ágnes, ennek a kiállításnak az eszmei szerzője, alkotótársaival egyetemben már több mint egy évtizede azon munkálkodik, annak a mikéntjét keresi, hogyan fogható be a fény, a legkorszerűbb elektronikus eszközök fénye az emberi alkotás szolgálatába. Ugyanaz a fény, amellyel Moholy-Nagy és Kepes dolgozott az adott kor eszközeivel, szabadon, fantáziával, azoknak az elektrotechnikai vívmányoknak a talaján, melyeket javarészt Tesla hagyott ránk. Hogyan gyúrható, hogyan törhető és hajlítható és hogyan átszerkeszthető a fényspektrum, akárcsak a szobrász kezében az agyag vagy az üvegfúvó szerszámai alatt a folyékony üveg. Milyenek a feltételek a korszerű tükröztető technikák nyújtotta adottságok közepette?, teszik fel többek között ezt a kérdést is a fenti alkotók, akik a fénnyel anyagként próbálnak meg bánni, darabokra törve, porrá zúzva annak sugarait, hogy ezáltal merüljenek egy új, még meg nem tapasztalt esztétikai kalandban. Olyan ez, mint kisgyerek kezében a kaleidoszkóp: rácsodálkozás az ismeretlenre, a váratlanra. Pedig a művész egyszerűen csak azt óhajtja bizonyítani, hogy hiába tud a fényről szinte mindent a tudomány, mégsem ismerjük eléggé azokat a tulajdonságait, amelyekkel az úgymond haszontalan alkotást szolgálja. És ebbe a szférába immár a digitális világ is beletartozik. A Váltó tér című kiállítás - már nevéből kifolyólag is - ilyen és ehhez .