Gyilkostói Szent Kristóf Kápolna (Gyergyószentmiklós)

Gyilkostól lármafa Orbán Balázs Kirándulás a Gyilkos tavához (részlet) A kápolna története Haj­dó István Főesperes-plébános A Gyilkos tava, (Morelli G. metszete Keleti Gusztáv után) A Nagy-Czohárd és környéke, 1999. május Kós Károly rajza, 1933 Anthony Gall rajza, 1998­­ A feketepettyű pisztráng, melyet a nép pérhalnak nevez. (Székelyföld leírása, XXIII. fejezet) A kápolna helyének kijelölése, 1999. május A Szakrális tér megidézése, 1998. május History of St. Christopher’s Roman Catholic Chapel, Gyilkos Lake. It was the famous Transylvanian Hungarian architect Károly Kós who prepared designs in 1933 for a new chapel to replace the earlier one which had burned down in 1916. Construction of this design failed for both financial reasons and the upturn caused by the Second World War, even the drawings themselves were to disappear. It was only the architects drawing of the imagined chapel on a post­card in the Zemplén Museum which preserved the design for posterity. Upon the initiative of Chief-Deacon István Hajdó, Anthony Gall prepared a new design for a new site at the Lake. Artists Péter Stefanovits and Károly Elekes became involved in the visual development of the chapel interior and the arrangement of the Sacral functions and furnishings. Preparatory work began in May 1999, including a topographical analysis of the rocky site and orientation of the 9x15m plan on the site itself. Subsequently an exhibition entitled ”.House - Borne ” was presented in the Vigadó Gallery in Budapest. This exhibition intro­duced the chapel surroundings and conception as well as the manner of its loca­tion. Having received construction permission, foundation works began in September 1999. Work continued in Spring 2000, and the structure of the chapel was standing by the end of that year. Plans for the interior of the chapel, its fur­nishings and painted surfaces took place in parallel with the construction process. The well-organised construction schedule meant that the Chapel was fully roofed and the walls completed during the Spring of2001, the Consecration of Saint Christopher's Chapel takes place on the 28th of July, 2001. ,Hordozott Ház” című kiállítás, Vigadó Galéria, 1998. augusztus Lármafát építeni viharban, részben nagyon nehéz, de megéri, s nekünk zord idők gyermekeinek újabb és újabb szentélyek kellenek, hogy Isten egét ostro­moljuk, mert aki ezt teszi annak bizalma van benne. Amikor itt a természet csodájában a teremtő Isten utolérhetetlen alkotását látjuk magunk előtt, le kell borulnunk visszatekintve a megtett nagy történelmi útra. Gyilkostól kápolnánk elmondja, amikor belépsz a szentélybe, hogy népünk otthont teremtő igyekezete már annak idején kápolnát épített, tanítva arra, hogy a honvédelem húsba született parancs. Az első világháború pusztító vad patái e helyen is végiggázoltak és nem tudták elfogadni, hogy akik itt élnek, azok nem „lakosok”, hanem „nemzet”, és lángra lobbantották a gyilkostól szentélyünket. 1933-ban Kós Károly az ezeréves határ közelében egy tervet álmodott, de az újabb háború borzalmának mindent elsöprő viharában, csak egy képeslap maradt. A '89-es fordulat után újabb terv született, de a reményt keltő napok leszálltak, mint súlyos feketemadarak. A fogyhatatlan vágy a Gyilkostó világából újból előtört azzal a paranccsal: szikláim magasságába építsetek Tábor­hegyet, hogy az itt élő nép, az ide zarándoklók átéljék: „Uram jó nekünk itt lenni” (Mt 17,4). Végre eljött a gondviselés nagy ajándéka, az alapkő letétele, amikor az egri Szent István alapította ezer esztendős székesegyházból hozott ereklye­követ elhelyeztük és az alapkő letételt igazoló okiratot beillesztettük e szent helyen. Az okirat anyanyelvünkön tanúskodik Gondviselő Atyánk ránk figyelő szeretetéről. Az „Úrnak 1999. évében szeptember havának 26. napján tétetett le ezen alapkő, itt Gyilkostan Isten segítségével, a külföldi adakozók és a gyergyói nép jóvoltából II. János Pál pápa, Dr. Jakubinyi György gyula­­fehérvári érsek, Tamás József segédpüspök és Haj­dó István helybéli plébános és Kari István valamint Szilágyi András számadó gondnok idején, akkor, amikor Páll Árpád volt a város polgármestere. Letétetett ezen kő, hogy rá Isten szent temploma épüljön. Templom épül azért, hogy az emberek megérezzék a mennyei boldogság előízét, Istent imádhassák, az ő irgalmát és szeretetét megtapasztalhassák. Örök hála legyen mindazoknak, akik ezen nemes cél megvalósításáért áldozatot hoztak”... A gyilkostól kápolnánkat rábízzuk Szent Kristófra, az utasok védőszentjére, aki a hagyomány szerint a III. század derekán lett vértanú. Egy remete parancsára a zarándokokat vitte át a túlsó partra. Egyszer egy kis gyerek szerette volna, hogy átvigye a vízen, de oly súlyosnak bizonyult, hogy az óriás termetű férfi alig volt képes átjutni vele a túlsó partra. A fiúban aztán felismerhette Krisztust, s hogy biztos legyen felismerésében, a következő reggelre a botja kizöldellt. Krisztus a folyón való átkeléskor megkeresztelte Kristófot. Kristóf később Samos szige­tére ment, ahol a kizöldellő bot látványára 8000 ember tért meg. Július 24-én ünnepli felszentelése után minden esztendőben a kápolna Szent Kristóf napján a búcsúját, amikor a járműveket megáldják, az utasokat fel­ajánlják az égieknek, és Szent Kristóffal együtt kérik, hogy a különböző népek, nemzetek itt békében egymásra találjanak, hogy életünk vándorbotja „kizöldelljen” az őszinte egymásra találásban, Isten és felebaráti szeretetben. Jobbról a Medgyes, Fekete Hagymás, Lóhavas és Ölyves szirtgerinczei mere­­deznek fel. A háttérben a Gyilkos-havas tejfehér, a Nagy-Czohárd vérveres szik­lacsúcsai zárják el a láthatárt. E hegyről leszállva, az út megszűnik, élannyira, hogy a Likas pataknak összehullott fáktól sok helyt eltorlaszolt medrében kell vízben lubicskolva tovább haladni, ezen úttalan rengetegbe is — hol minden lépten meglepő képek ragadják meg az utast, s feledtetik a vízben utazás kellemetlenségeit — behatolt az emberi szorgalom. A magasan felmeredő sziklaszálak lábainál fűrészmalmok állanak, ezeken 4-5 láb átmérőjű tönkökből (fatörzs) metszenek ritka szép deszkákat, melyeket csak tél­ben a pataknak befagyott medrén szállíthatnak tovább. Csak itt a patak mentén van keskeny nyílás, melyen a Békásba vezető gyalog ösvény átvonul,­­ két felől mindenütt meredek szirtfalak, áthathatlan rengetegek, melyeknek csak széleit is alig érintené az ember pusztító keze, tovább még szűz erdők terülnek el, melyek összeomlott erődromokkal, s az ezek rothadványain felnövő folyondárok, zuzmók és páfrányok összefonódó hálózataival zárják el az emberi léptek elől. Közel két órát (Szt. Miklóstól ötöt) kell e minden lépten meglepő havas tájon át utazni, mígnem roppant szirtszálak, mint sziklaoszlopoktól környezeti folyosón át a Gyilkos-tóhoz ér az utas. A legmeglepőbb, a legelragadóbb képek egyike áll előttünk. Még az is ki felső Olaszország nagyszerű és Svájcznak ünnepelt tavait látta, bámulattal fog e látvány előtt megállni. Nagyobbszerű tüneményt talán igen, de szebbet, vonzób­bat bizonnyal nem rejtenek a havasok keblekben. E tó nem a teremtésnek ősko­hójából került ki, nem is az özönvíz lefolyásának egy fennakadt medenczéje, hanem egészen új alakulás, mert alig három évtizede, hogy ott, hol most e nagyszerűen szép tónak tükre terül el, gyönyörű havasi tér állott, melynek bár­sony gyepén a Likas-patak és a déli irányból letörtető Gyilkos-patak egyesültek, magas fenyvesek nőttek ki a patakok partvirányain, szép havasi virágok, kúszó mohák tarkázták a völgynek illatos füveit. De a mindig csudásan működő ter­mészet 1837-ben a völgy egybekeskenyülésénél összeontott két hegyfokot, szik­lagátat rögtönözve, elzárá a völgyet, mely több éveken át megtelve a vízben gazdag két pataknak odarohanó kristály cseppjeivel, előállott a Gyilkos-tó, így neveztetve a felette levő havasról. E tó óriási T alakban terjed. Nyugatra irányuló lábát a Likas-patak befolyása alkotja, átkeresztjének délre eső végénél szakad be a Gyilkos-patak, északi végénél van a tó kifolyása. És minő gyönyörű, és minő változatosan nagyszerű e tó környezete! Kelet felől hosszan nyúlik el a Gyilkos-havas. Meredeken emelkedő oldalát sűrű nyíressel kevert fenyves erdő borítja, míg égre meredő teteje kopár, de e kopárságban van éppen gazdagsága, mert ott a legfestőibb csoportozatokban mészkő-sziklacsúcsok tornyosodnak fel, melyek hófehérek, simák és tündöklők, mint a márvány. Északi végét a Nagy-Czohárd érinti, roppant sziklatömeg ez, melynek füg­gőlegesen felemelkedő kopár oldalait sűrű veres erek tarkázzák. E sziklahegy sokban hasonlít Gibraltár várhegyéhez, nyugatra fordult, fekvő oroszlánnak óriási alakjában tűnvén fel, lőrésszerű üregeiből sivító sólymok tekintgetnek alá a roppant mélység ölébe. Mellékelt képünk a Gyilkos-tavat a háttérben levő Nagy-Czohárddal tünteti elő. E hegyben sok a veres márvány. Németek jöttek ide azt megvizsgálni, de faragni kezdvén, igen keménynek mutatkozott s azt mondták rá: Zu­hart — honnan eredett a néphit szerint — Czohárd neve. A Czohárd keleti végénél, a vele összeütköző Gyilkos-havas északi foka közt van azon hegyszakadás, mely a völgyet eltorlaszolta, itt van most is a tónak Gyilkos-patak név alatti (mely alább a Békásba szakad) szép zuhatagokban tovarohanó lefolyása. A déli háttérben sokhelyt égő, vulkánszerűleg füstölgött Nagy-Hagymás sötétül. Nyugatra a Likas-patak szép, hol veres, hol fehér sziklaszálakkal szegélyezett völgye, háttérben a méltóságos Ló-havas, Vereskőfeje és Likas. Ezen gyönyörű havasok keretében van a 700 lépésnél hosszabb, északról délre nyúló tó. E tó tükre nem sima fedőtlen vízlap, hanem az változékonyítva van, s éppen ez képezi sajátságosan meglepő szépségét, mert amint említem, a völgyet az elöntés előtt fenyves erdő borítá, azért a fenyőfáknak hegyei még most is kimeredeznek a tó fölé (egyszersmind mélységmérőül is szolgálva, mert az itteni fenyők 16-18 ölesek), más fenyők gyökereikből kiáztatva, moha s kúszó vízi­növényektől egybeköttetve, úszó tutajokat alkotnak, melyeknek tetőlapján ne felejtsek s más nedvkedvelő virágok és növények pompáznak festői szín­­vegyületben. De nemcsak szép, hanem hasznos is e tó, mert kristálytiszta vizeiben óriási pisztrángok­ teremnek, melyek 5-6 fontra növik ki magukat. A békási oláhok ezeket megfogva, felfüstölik, s a hal alakjára készített sarkos kosárkákba, csereklye (fenyőrügy) közé csomagoltan teszik el. Az ily hal aztán, úgy sütve mint nyersen, felséges eledel, mivel a tó kies partján elköltött ebédünk alkalmával meggyőződhettünk, valamint tudomást szerezhetünk a Gyilkos-tó több pontjáról, de főleg a nagy Czohárd irányából visszaütődő nagyszerű dörgedelmes viszhangról, mely fegyvereink sortüzelésére mennydörgésszerűleg felelt vissza. Az 1916-ban leégett régi kápolna pótlására Kós Károly 1933-ban tervet készített, amelynek megépítése — anyagi nehézségek és a második világháború miatt — meghiúsult. A terveknek akkor nyoma veszett, így csupán a szerencsi Zemplén Múzeumban megőrzött képeslap alapján alkothatunk fogalmat róla. Hajdó István gyergyószentmiklósi esperes kezdeményezésére 1998-ban Anthony Gall építész új tervet készített. A vizuális építészeti terv és a szakrális funkciók kialakításának tervezésébe bevonta Stefanovits Péter és Elekes Károly képző­művészeket. Ezt követően, 1999 májusában megtörtént az építési terület előkészí­tése, a sziklás talaj geológiai vizsgálata, a templom méretű — 9x15 m-es — kápol­na helyének betájolása, kijelölése. Ezután Budapesten a Vigadó Galériában nyílt kiállítás „Hordozott ház” címen, amely bemutatta a kápolna környezetét, helyének kijelölési rítusát és az épület koncepcióját. A három installáció szellemisége a tudományos előmunkálatok , a topográfiai jellegű környezet­tanulmányok, a néprajzi, szociológiai és antropológiai jellegű adatgyűjtések, valamint a fényképészeti jellegű terepmunka­­ köré csoportosult. Az építési engedélyek megszerzése után szeptemberben hozzáfogtak az alapozási munkála­tokhoz, amit 2000 tavaszán folytattak. Az ütemezés szerint a szerkezetkész épületnek év végéig kellett elkészülnie. Az építési időszak alatt folyt a belső építészeti látványelemek a bútorzat és a körkép megtervezése, egyeztetve azt Hajdó István főesperes úrral, a katolikus egyház szakrális követelményeinek megfelelően. A jól szervezett munkának köszönhetően, a kápolna 2001. már­ciusában már fölfalazott, mívesen zsindelyezett állapotban volt és június végére a lényeges, külső és belső munkálatok is megvalósultak, ezzel esélyt adva arra, hogy megtörténjen a Millennium tiszteletére újrateremtett szent hely 2001. július 28-ára tervezett ünnepélyes felszentelése. GYILKOSTÓI SZENT KRISTÓF K­ÁPOLNA CAPELA ROMANO CATOLICA SF. CRISTOFOR LACU­L ROSU­S ST. CHRISTOF KAPELLE GYILKOS SEE SIEBENBÜRGEN ST. CHRISTOPHER S CHAPEL GYILKOS LAKE TRANSYLVANIA 2001

Next