KözépEurópai Avantgárd Rajz- és Grafika (Győr, 2001)

Az 1920-as évek második felében a modernista eszmék még fokozottabban tükröződtek Pozsony kulturális környezetében. A modern művészetről szóló vita egyik első ösztönzője A. Jaszusch munkásságának 1924-es pozsonyi bemutatója volt. A kiállítás új megvilágításba helyezte a viszonyt a kép és való­ság, valamint a népi szimbolizmus kényes kérdései között. Ez utóbbi irányzat részben megbénította a festészet romantikus változatait, amelyek fő képviselője Martin Benka (1888-1971). Monumentális-heroikus szlovák táj­ember kompozíciójával ellentétben Jankó Alexy, A. Miloš, Bazovskÿ és Palugyay Zoltán új alapokra helyezte a népi zsánerfestészetet, amelyben a folklórelemeket háttérbe szorítva, a kép tisztán festészeti jegye­ire és kompozíciós szerkezetére figyeltek. Más művészek (L Fulla, M. Galanda) kezdettől fogva kritikusan viszonyultak Ben­ka és követői kezdeményezéséhez. Romantikus pátoszát a kortárs európai modernizmus mesterkélt problematikájaként kezelték, így végső soron kétségbe vonták a “nemzeti"- vel kapcsolatban a vidéki életképeken uralkodó anakronisztikus elképzelést..." (5) Nem véletlen, hogy Alexy, Bazovskÿ és Palu­gyay különösen meg voltak győződve arról, hogy “a moderniz­mus elemeinek a festészetben való alkalmazásával kell meg­teremteniük a szlovák művészetet" (Alexy). Nyilvánvaló elége­detlenségüknek és kutatási kedvüknek adtak hangot, aminek eredménye az 1930-35-ös pravai és liptovi közös barangolás, valamint az Alexy által 1933-ban létrehozott piedsany-i mű­vésztelepen végzett közös munka. Ezekből merítettek ihletet újabb művészi alkotásukhoz. J. Alexy munkássága 1930-1932-ben érte el tetőfokát. Az art nouveau-s és dekoratív kezdetek után stilizált ikonikus proto­típus monumentális formáját követte. Kompozícióiban a félkör­ben átlósan elhelyezett háttér ellentétben áll az előtér figurális motívumával. Drámai mozgalmasságát a balladai légkört idé­ző fakó barnásszürke színre és szürkéskék árnyalatok tört tónusaira való egyszerűsítése egyensúlyozza ki. A tónusérték lágyságát a művész szinte egyedülálló pasztelltechnikája fo­kozza. M. A. Bazovskÿ (1899-1968) más módon használja az átlós vonalat. Festményein a motívumokat gyakran függőlege­sen, laza lineáris formákban komponálja. Érzelmes módon dolgozik a színnel, amit az expresszionista kifejezés hangu­latával ruház fel. Rajzai inkább tanulmányokra és feljegyzések­re emlékeztetnek, mintsem a művész formakeresésére. Az expresszionizmussal kevert Art nouveau és szimbolizmus a három előbb említett művész közül Palugyayra hatott legin­kább. Természeti motívumokat feldolgozó akvarelljei, pasztell- KONŠTANTIN BAUER: Férfialakok­­tanulmány/Study of Male Figures, 1924 Papír, tollrajz/pencil drawing 18,2x26 cm VG košiće, I.sz.: K 1066 ZOLTÁN PALUGYAY: MunkásAA/orkman, 1930 Papír, szénrajz/cardival drawing 37,5x30 cm SNG, I.sz.: K 1958

Next