Losonci Lilla (Budapest, 2001)

Losonci Lilla képe híven egy Alföldből kinőtt városhoz, horizontális és vertiká­lis érzékelésünket végtelenné tágítja, s az időtlenség - halhatatlanság, a múlt - jelen - jövő egyetlen sűrített pillanatban felfogható impressziójával is meglep és megajándékoz bennünket. Az egymást követő korok burjánzó épület-remekei sűrűje-súlya dacára a szépség és harmónia, a színek, fények és árnyak arányai ezt a „teleképet” ész­revétlenül megemelik, a lebegés illúzióját ébresztve. A kompozíció dinamikus, lüktető „felépítményének” ellensúlya, statikus pil­lére a föld biztonságát hordozó szélmalom-kemence páros, a valaha élt alföldi ember két létfontosságú, egyben szimbolikus műremeke. Analógiája ez a lélek tudattalan ősmasszívumának is, amelyre bátran építhető egyén, közösség, város jelene és jövendője. Losonci Lilla képén a „híres várost” egy nagy magyar író szeme vigyázza, az egykori piactér épületébe színházat álmodó, nemzeti drámánkat megalkotó Ka­tona Józsefé. Dr. Istvánfi Csaba rektor Zsenits Mária rektor 56

Next