Szilágyi Bernadett (Budapest, 2001)
Az ezredforduló éveiben született, Szilágyi Bernadett által alkotott munkák azt tanúsítják, hogy e szobrász művei a hagyományos tárgyformáló művészet fogalmaival megközelíthetetlenekké, a klasszikus szobrászat terminológiájával leírhatatlanokká váltak. E művész alkotásai elszakadtak a tradicionális tér-forma tömeganyag-technika kompakt egységét, harmonikus viszonyrendszerét megteremtő, az imitatív-megjelenítőkifejező-jelentő-szimbolizáló metódusokat szolgáló plasztikai kreációs gyakorlattól. Szilágyi Bernadett műhelyében a közelmúlt esztendeiben az önnön létezésmódjukat öntörvényűen manifesztáló olyan térbe helyezett tárgyak készültek, illetve olyan térbe helyezett tárgyak által áthatott közegek jöttek létre, amelyeknek legfontosabb jellemzője a meditatív árnyaltságú gondolati töltet, sugárzás. A kilencvenes évtized második és harmadik harmadának alkotásai, és a már az új évezredhez kötődő kompozíciók a meglehetősen tág és laza kritériumkörrel jellemzett ún. kisszobor, a kisplasztika és az érem szobrászati műnem-kategóriáiba sorolhatók - miként a korábbi alkotószakasz, a nyolcvanas évek autonóm művei is -, de a művész új munkáival eltávolodott a geometrikus térformák hangsúlyaitól, a szabályos alakzatok - a gömbök, a félgömbök, a gúlák - megidézésétől, a szabálytalanabb, talán az organikusság atmoszféráját sugalló formák vették át a vezérszólamot. A súlyosság érzetét hordozó zárt tömegek helyére a nyitottabb, a légiesebb kérgek, héjak, palástok léptek: a könnyed vázak és a hálósík- és hálótest-idézetek egyként a súlytalansággal dacolnak. A domborműszerű, meg-megpördülő szalagok és a térbe helyezett üres, áttetsző burkok - puritán falemez-síkokhoz vagy szeszélyesen indázó kovácsoltvas állványokhoz kapcsolódva - a testekké formált testetlenségek szobrai. Szilágyi Bernadett új műveinek leleménye a fémszita hálója, amelyet síkba kiterítve, vagy domborított felületté formálva, esetenként többrétegűvé sűrítve vibráló, az átláthatóságok és a fényreflexek tünékenységeiben játszó különös, a befejezettségek és a félbemaradtságok, a szabályosságok és a szabálytalanságok határvonalain egyensúlyozó tárgyakká alakít. Visszafogott hatásvilág, gazdaságos anyagalkalmazás, inkább durva, mintsem finom kézműves technikák. Szilágyi Bernadett művészetében minden az egyszerűsítések, a szűkszavúságok, a plasztikai tőmondatok megfogalmazása, kimondása felé tendál. Az új Szilágyi Bernadett alkotta művek formarendjét látszólagos labilitások vezérlik, és ugyanígy a bizonytalanság keríti hatalmába a szemlélőt, ha a művek tartalmi köreit próbálja vallatóra fogni. Már a művek puszta leírása során is kételyek adódnak - a kompozíciók, a formák, a motívumok csak önmagukkal interpretálhatók, a máskor oly egyértelműnek vélt plasztikai kódok itt végérvényesen szertefoszlottak. Valami eddig ismeretlent kell megismernünk, valami megmagyarázhatatlant kell konkretizálnunk, mert a megfoghatatlanságok öltenek testet Szilágyi Bernadett rejtélyességekbe burkolózó szobraiban. Wehner Tibor