Kokas Ignác Kossuth-díjas festőművész kiállítása (Közéleti Mozgalom helyisége, Budapest, 2002)

Tisztelettel meghívjuk Önt és barátait Kokas Ignác Kossuth-díjas festőművész kiállításának megnyitójára 2002. október 3-án csütörtökön 17 órára. (Budapest II., Keleti Károly u. 22.) Megtisztelő jelentőségű az a tény, hogy a „Társalgó” Galéria megújult körül­ményei között az első kiállításunkhoz Kokas Ignác festőművész adta műveit. Különösen az, hogy tudjuk, ezeket a műveket még nem látta senki, először szerepelnek a nyilvánosság előtt, hiszen e munkák 2002. tavaszán készültek. Ismerve a mester munkastílusát, nagyon örülünk, hogy a Gondviselés erőt és egészséget ad neki ahhoz, hogy a szeretett táj, a szűkebb szülőföld titkait kutatva ilyen remek­műveket készíthet. Kokas mester alapítótársunk a „Társalgó” Értelmiségi Klub megteremtésében, így úgy gondoljuk, sokkal hitelesebbnek tűnik, ha művészetének laudációjára a mottót adó költő „Öröklátvány és pillanat” című írásából idézünk néhány gondolatot. „Agyunk és szívállagunk követhetetlen és felfoghatatlan szerkezetű nap­hold egyezései, láthatárai és felhővé bomlásai, a tudatunkban hordozott kisház- és piramisképzetek, az ősgomolyba szúródó tollak, onnét kihasadó kontrasztszí­nek: íme, egy töredék Kokas valós és valón túli „óraszámlapjáról”. A művé­szettől nem azt kérdezzük sosem, hány az óra. Hanem hogy épp hol tart az öröklét. Mely mindig ugyanott tart, de mekkora halmazokkal mindig másképp!” Kérjük és várjuk, hogy a Gondviselés továbbra is legyen kegyes Kokas Ignáchoz, hogy legyen alkalmunk gyönyörködni az új művekben. Legyen ereje, hite és akarata megteremteni ezeket a műveket és, hogy mindnyájan sze­retettel fordulhassunk az ő rendkívüli személyiségéhez, jó szót és megnyugta­tást remélve. Bereczky Loránd Hét nap megtermelt némaság, magány — „soha nem lépnék többé ki a házból!” ugyanazt szólaltatja szólamán. Igazat csak a meghalásból szólhatsz majd, azután. (Tandon Dezső)

Next