Korodi János festmények 1995-2001 (Ernst Múzeum Dorottya Galériája, Budapest, 2002)

— Vitatkozzunk most másról. — A kék a fehérrel nem lesz sárga; a fehér a kékkel nem lesz kékesfehér. — Miért nem? — A kék és a fehér nem keverednek egymással, s ha összekeverjük őket, ők szemben állnak és párjai egymásnak; nem szomszédai egymásnak, s ha szomszédságba kerülnek, ez nem árthat a helyzetüknek. S ha ez nem árthat a helyzetüknek, akkor (továbbra is) szemben állnak és párjai egymásnak, megtartja mindegyik a maga helyét, mint ahogy a bal és a jobb sem keveredhet. Ezért nem tudnak eggyé válni a kékben, s nem tudnak eggyé válni a fehérben sem. Hogyan lennének hát sárgává? A sárga e példában valóban megfelelő, s helyes a példázat; olyan ez, akárcsak a fejedelem és alattvalói egy fejedelemségben, s ezért erős és tartós (a megkülönböztetés). Egyébként, ha a kék a fehérhez keveredik, a fehér nem tud fölébe kerekedni. A fehér képes lenne rá, hogy fölébe kerekedjék, de nem kerekedik fölébe, így a fa kárt tesz a fémben. Ha a fa kárt tesz a fémben, (létrejön) a kékesfehér. A kékesfehér tehát nem alkalmas helyes példázatra. A kék és a fehér nem keverednek egymással, s ha összekeverjük őket, egyik sem tud a másiknak fölébe kerekedni, hanem mindketten megmutatják magukat, és amint vetélkedve mutogatják magukat, a (keletkező) szín kékesfehér lesz. A kékesfehérnél szívesebben választjuk a sárgát. A sárga olyan, mint a ló: egy fajhoz tartoznak. A kékesfehér olyan, mint a kakas: egyaránt összehasonlíthatatlanok. S mivel összehasonlíthatatlanok, a fejedelem s alattvalói civakodnak s kettőnek, mutatják meg magukat. Ha kettőnek mutatkoznak, sötétség támad, a fény hiánya pedig nem helyes hasonlítás. Nem helyes hasonlítás, mert a nevek és a valóság nem illenek össze, az összekevert színek pedig világosan láthatók. Ezért mondom, hogy kettőnek mutatkoznak. Ha azonban mindkettő megmutatkozik, akkor a tao veszendőbe megy, és semmi sem marad, amivel rendet lehetne teremteni. Kung Seun Lung-ci: A VÁLTOZATLANRÓL ÉS A VÁLTOZÓRÓL (részlet)

Next