Péreli Zsuzsa képzőművész Aranykor c. kiállítás (Munkácsy Mihály Múzeum, Békés megye, 2002)
konvenciót megkérdőjelező korszaka volt, s amely a gobelint, a kárpitot meglehetősen háttérbe szorította. E periódus művészetét jobban érdekelte a szövött szálak felbontása és szétroncsolása, mint a klasszikus szövés, és e korszak textilművészete messze rugaszkodott, elkalandozott a textilsíkból és -síktól: szobrászati indíttatással plasztikai tömegeket teremtett, bonyolult tereket szervezett a művek köré. Ez a viszonylagos háttérbe szorítottság fantasztikus inspirációkat adott a kárpit-kép újjáteremtéséhez, amely PÉRELI ZSUZSA munkásságában kezdetben a régi fotók jeleneteit és ábrázolásait, atmoszféráját idéző kompozíciókkal, majd a különös tájmegidézésekkel és a tájba helyezett emberalakokkal, és a szakrális, az ikonokra hivatkozó munkákkal jelezte a művész sokirányú érdeklődését. Természetesen PÉRELI ZSUZSA sem maradt meg a klasszikus falikárpit síkjában, a hagyományos műnemek és technikák feltételrendszere között: alkotásain meg-megbomlik a szövedék, a síkok szabályos formátuma átalakul, talált tárgyak, kiegészítő elemek szervesülnek textilművé, s mindemellett a domborművek, a dobozmunkák is a kiterjesztettebb, az intenzívebb hatásmechanizmusokat kereső alkotói szándékok megtestesítői. Egy közelmúltban megjelent könyvben — Az újjászületett gobelin címűben — Jankovich Júlia a múlt század kilencvenes éveire megújuló kárpitművészet alkotóit, műveit tekinti át. A kötet függelékében közreadott műtárgyjegyzékben — a kollégák tízes, húszas, esetleg harmincas tételszámú műleltára mellett - PÉRELI Zsuzsa neve alatt száznyolc alkotás adatsora olvasható. Ismerve e műnem munka- és időigényességét, s tudva, hogy PÉRELI ZSUZSA maga szövi munkáit, a teljesítmény páratlannak minősíthető. „A szakmai klisé szerint a gobelin szinonimája PÉRELI ZSUZSA” — írja 1987-ben Frank János művészettörténész, és másfél évtized elmúltán, s a munka intenzitása nem csillapodván a szinonima szó helyére lassan valami erőteljesebb kifejezést — például: embléma — kell keresnünk. Ám ennél, a mennyiségi mutatóknál sokkal fontosabbak azok a jelenések és jelentések, amelyeket a PÉRELI-kárpitok megtestesítenek, s amelyek szépen kibomlanak ebből a három évtizedes munkásságot reprezentáló békéscsabai válogatásból is. A PÉRESI-művilágot jellemző fogalmakat keresve talán a líra, a nosztalgia, a béke, az idill, a melankólia tartalmi, jelentés- és emóció-köreihez kell közelednünk, de visszavonulásra kényszerít a líra váratlanul feltáruló, köznapiságba váltó tárgyilagossága, a nosztalgia szépségeket lehántó, melegséget megfagyasztó kíméletlen valóság szembesítése, a béke ingatag pillanatnyisága, az idill vészes fenyegetettsége, a melankólia hazugsága, az e művészetet inspiráló világ ambivalenciáinak, szédítő mélységeinek ellenállhatatlan vonzása. Wehner Tibor A Szegény angyal szövése közben Az 1974-ben a budapesti Iparművészeti Főiskola kapuján kilépő PERELI ZSUZSA abban a textilművészen forrongásban kezdte, kezdhette meg pályáját, amely Magyarországon a művészeti ág kísérleti, minden 5600 Békéscsaba, Széchenyi utca 9. Telefon: 66/323 377 www.bmmi.hu • E-mail: Munkacsy_Muzeum@bmmi.hu Péter és Pál • 1991, gobelin, gyapjú, selyem, 80 x 120 cm Támogatta: Nemzeti Kulturális Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Alapprogram Békés Megye Önkormányzata A borítón: Átjáró • 2002, gobelin, gyapjú, selyem, 103 x 81 cm Fotó: Szelényi Károly Megtekinthető 2002. december 1-ig, hétfő kivételével naponta 10-16 óráig. Munkácsy Mihály Múzeum Déri Múzeum Felelős kiadó: dr. Szatmári Imre megyei múzeumigazgatóPereli Zsuzsa