XXXIII. Alföldi Tárlat (Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba, 2003)

„Szagh azt mondta a férfinek: - Kezdetben az alkotásom játék volt s ahogy öregedtem, játékom alko­­tás. Azután minden alkotásom ugyanúgy játék maradt, mert a játék nemcsak utánzás, hanem figyelemelterelés is, így lett az alkotás figye­­lemelterelés a halálról. Mert aminek mélyét nem látom, hogy szemem ne sajduljon, hogy fejem ne szédüljön - arról elveszem a tekintetem és hasznosabb dolgok iránt emelem pillantásom. - Ha a bogár halottnak tetteti magát a falevélen, amikor veszélybe ke­rül, hogy ne bántsa a nagyobb állat vagy az ember - ez is csak játék, nem igazi halál, mimikri. Elhiszik? Nem hiszik? Igen kockázatos. De micsoda veszélyes játék! Ekképp veszélyes az alkotás is."­­ Aki manapság alkotóként biztosat szeretne tudni, annak első látásra zűrzavarból és bizonytalanságból készített keresztrejtvényt kell megfejtenie, azaz korunk titkait értelmezni. És közölni - ha le­­het - még nemigen hallott, eredeti hangon. Titokként felfogható viszont bármi. A hétköznap alapzajában is lehet költészet, hisz az élmények megélésére való képesség, a benyomások iránti fogé­konyság az, ami számít, természetesen a mesterség ismeretén kívül. E kritériumok mellett szinte elhanyagolható, hogy valaki a képző­művészet hivatalos vagy tolvajnyelvét beszéli, kötődik-e iskolához intézményi szinten illetőleg képletesen értve, tartós, esetleg mú­landó anyagokat használ munkájához, az univerzum vagy a min­dennapos apróságok narrátorának szegődik el. Semmiképpen sem mellőzhető viszont annak átgondolása, hogy egy tárlatsorozat fej­lődését mennyiben befolyásolja a résztvevők szakmaisághoz kötő­dő viselkedési metódusa, azaz, hogy mozdulatlanságra rendezked­tek-e be, vagy önmaguk megújításának sodró lendületével képesek egy rendezvényt, alkotókört stb. dinamikusan működővé tenni. 1. Páskándi Géza: A játékról, egyebekről. In: Duna-part 2003/2. 7­ p.

Next