A technikai reprodukálhatóság korszaka után (Millenáris Park, D Kiállítócsarnok, 2003)

A Budapesti Őszi Fesztivál keretében a C3 és a Millenáris Kht. közös bemutatójaként létrejött médiaművészeti kiállítás több, mint harminc művész új, illetve Magyarországon még be nem mutatott alkotása segítségével ad helyzetképet arról, hol tart ma a digitális technológiát használó művészet, milyen változást jelent a technikai reprodukció klasszikus korszakához képest a digitális információ és kommunikáció. Az AURA című tematikus kiállítás és kísérő rendezvényei a 21. század technikai újdonságai és a művészet állandó, a műalkotás kortól független esztétikuma közti feszültség és lehetséges kapcsolódások terébe vonják a nézőt, érzékeltetve az egyedi mű és a változó művészetfogalom kölcsönviszonyát. Aura, latin szó, levegőt jelent. A négy őselem egyike, a földi élet nélkülözhetetlen feltétele. Az aura a mai szóhasználatban mágikus töltettel rendelkező szó: az élőlények láthatatlan, de speciális képi eszközökkel állítólag láthatóvá tehető burka. Az AURA kiállítás azonban az aura egy másfajta értelmezéséhez nyúl vissza, és a filozófus Walter Benjamin egyik központi művészeti kategóriáját választotta kiindulópontnak. 1936-ban publikált, A műalkotás a technikai reprodukálhatóság korszakában című tanulmányában Benjamin az eredeti műalkotás egyszeri, egyedi megjelenését veti össze a fejlett reprodukciós technika révén előálló változással, mely véleménye szerint az aura elvesztéséhez vezet. Benjamin megközelítésében a technikai reprodukciók elterjedésével és a tömegművészetek kialakulásával szertefoszlik a mű kul­tuszértékéhez, a közösségek életében betöltött szerepéhez kötődő aurája, amely művészi egyediségét biztosította. A kultikus értéket a kiál­lítási érték váltja fel, a tömegesítés pedig a politika eszközévé válhat. Az aura sokat elemzett és Walter Benjamin által is többször, többféleképp definiált fogalma­­ „egyszeri felsejlése valami távolinak, legyen a jelenség bármilyen közel” - azért inspiráló és lehet elemzés tárgya máig, mert a klasszikus és a technikai médiumok segítségével létreho­zott művek közti döntő különbségre hívja fel a figyelmet: míg az első egy eredeti példányban létezik valahol, az új médiumok használata révén létrejövő műnek több identikus változata is elképzelhető, vagy épp a hagyományos értelemben nincs eredetije. E helyzet a digitális korszakban ismét megváltozik, a tér és idő, így az aura fogalom jelentése átalakul. A művészeti technikák változásai kétségtelenül az érzékelés megváltozásáról tanúskodnak, de végképp le kell-e mondanunk az auráról? A kiállítás tervezésekor a művészeket arra kértük, hogy reflektáljanak a mediatizált műtárgy létmódjára, az itt és mostra, vagy ellenkezőleg, kérdezzenek rá e fogalmak érvényességére műveikkel.

Next