DeForma csoport 1993-2000 (Budapest, 2003)
A porcelán és a DeForma 1993-2003 A keramikus iparművészekből álló csoport 1993-ban alakult. Tagjai több éves, sőt évtizedes gyakorlattal rendelkező, tapasztalt tervezők, művész-kézművesek, akik elsősorban a porcelán használati tárgyak formai megújítását határozták el. Témaválasztásukkal cseng össze nevük is: DeForma, Deforma! "azért is a forma" - a névadó az egyik alapító, Dohány Sándor volt. "A tenniakarás, az újat alkotás vágya hozta össze 1992/93. fordulóján azt a tizenkét keramikust, akik DeForma néven csoportot alakítottak. Összefogtak, hogy képességeikkel segítsék a magyar kerámiaművészet nehéz helyzetben lévő, ám igen fontos területének, a használati finomkerámiának a megújulását, másrészt a közös megjelenés adta előnyöket kihasználva növeljék tudásukat."* A csoport tíz év alatt kilenc szimpóziumot szervezett: Az ivóedény-1993., Baranya Megyei Alkotótelepek Kerámia Alkotóháza, Siklós; Az asztali tárgy /-//, - 1994., Váza, gyertyatartó, hamutál, doboz, tál, parfümtartó, lámpabúra, az ivóedények asztali készletté bővítése Baranya Megyei Alkotótelepek Kerámia Alkotóháza, Siklós; A tál-1995., Nemzetközi Kerámia Stúdió, Kecskemét; A doboz-1997., Nemzetközi Kerámia Stúdió, Kecskemét; A teáskanna-1997., Baranya Megyei Alkotótelepek Kerámia Alkotóháza, Siklós; A lakoma -1999., Baranya Megyei Alkotótelepek Kerámia Alkotóháza, Siklós; A lendület-2001., Baranya Megyei Alkotótelepek Kerámia Alkotóháza, Siklós és Magyar Iparművészeti Egyetem, Budapest; A fény - Zsolnay eozin - 2002., Baranya Megyei Alkotótelepek Kerámia Alkotóháza, Siklós. A résztvevő művészek korábban nem, vagy csak felületesen ismerték egymást. A szimpóziumokra magyar és külföldi iparművészeket is meghívtak. A témák kijelölését a felkészülés és tervezés követte, az együttgondolkodó, beszélgető, egymásra ható néhány hetes műhelymunka alakította közössé művészetüket. A munkájukhoz szükséges kiváló minőségű alapanyagokat a Herendi Porcelánmanufaktúra és a pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra (korábban Zsolnay Porcelángyár) biztosította. Tárgyaik - bármennyire egyéniek, jellemzőek alkotójukra és nem összetéveszthetők - kifinomultságukban egységesek, alkotásaik évről évre váltak egyre inkább "deformás" alkotásokká. Az alapítók közül néhányan időközben kiváltak, végül nyolcan maradtak együtt: Babos Pálma, Bedécs Monika, Benedek Olga, Dohány Sándor, Hajdú Zsófia, Kádasi Éva, Turcsányi Judit, Vida Judit. A hagyományos, megszokott, gyakran unalmas edényformák helyett sajátosan új, beszédes tárgyvilágot hoztak létre, megteremtve a kortárs porcelánművészetben az alkotás szabadságának követendő mértékét, és ezzel az attitűddel a fiatalabb keramikus nemzedék számára minden bizonnyal kijelöltek egy új utat is. Hiszen művészi szabadsággal ezen a területen csak az élhet, aki professzionális szinten műveli szakmáját, hivatását; a porcelánművesség anyaga és technológiája szigorú következetességet, fegyelmet, pontosságot és tisztaságot követel. Ez a nemes matéria azonnal felfedi a tévedéseket és tévutakat. Tárgyaik elegáns változatossága, sokszínűsége első pillantásra szinte befogadhatatlan. Lágy vonalvezetés; ívek-hullámok; felület játékok: hasítás, metszés, fonás; geometrikus forma elemzések: felbontás, szerkesztett újraösszeillesztés; építészeti tagozatok; ritmus- feszültség mozgás; fény és árnyék kontraszt; organikus formák; emberkék, ajkak; állatok, lábak, farkincák; naturáliák, virágok, indák; mesék és történetek a szinte érinthetetlen finomságú, áttetsző, fehéren ragyogó tárgyformákban. Az ornamentika hol fokozza a forma hangsúlyait, hol pedig ellenpontozza; az íveket, hajlított felületeket részletező festéssel gazdagítják, vagy az organikus formán aprólékos, geometrikus díszítést alkalmaznak. Telt ragyogású színek, finoman egymásba olvadó kontrasztok, vagy komplementerek, arany kontúrok, platina, lüszter fények vibrálása, vagy mindez együtt - mesteri tollrajzzal, vagy virtuóz kézi festéssel. És valamennyi tárgyban ott a személyesség ereje.