Dóczi László (2003)
_____ Életrajzi adatok: 1943. szeptember 5-én született Zalaegerszegen. Tanulmányait a Pécsi Tanárképző Főiskolán (1968) és a Magyar Képzőművészeti Főiskolán (1974) végezte. Azóta vesz részt rendszeresen a megyei, országos és nemzetközi csoportos tárlatokon. Önálló kiállításai: Vasvár (1978), Lendva (1987), Murska Sobota (1987), Szombathely (1988, 1996, 2003), Sárvár (1989), Kőszeg (1997), Bad Boll (2000), Schlaining (2001) Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének. 1974 óta a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Rajz Tanszékének tanára. Nemcsak rejtett értékekben, de rejtőzködő művészekben is gazdag a XX. századi magyar piktúra - ez az egyik következtetés, amelyet levonhatunk Dóczi László festőművész kiállításának megtekintése után. Pedig az idén hatvanéves művésznek nem kell szerénykednie, képei egyszerre tekinthetők egy sajátos, belülről építkező művészi világ dokumentumainak és az elmúlt évszázad magyar művészete nagy folyamataiba szervesen illeszkedő alkotásoknak. Munkái értékét még indulása éveiben olyan jeles szakember vette észre, mint Wilfried Skreiner professzor, aki a grazi Neue Galerie vezetőjeként akkoriban igen sokat tett a kortárs magyar művészet nemzetközi megismertetéséért. „A szabadság, a fantázia, a színes atmoszféra világa ez, amelynek kiindulópontja a valósággal való eszmecsere, amelyet a művész megváltoztat, absztrahál és átértelmez, amelyben jelentést kapnak a valóságból vett idézetek, láthatóvá válik egy titkokkal teli, egyben poétikus világ...” - írta Dócziról. Világának kialakulásában döntő volt szülővárosa, Zalaegerszeg nagy szülötte, Vajda Lajos életművének megismerése. Ahogyan Vajda és Korniss Dezső a harmincas években Szentendrén és környékén a népi építészeti motívumokat gyűjtötte, és új összefüggések részeként jelenítette meg, úgy jelentkeznek az ő munkáiban is a szűkebb környezet, a régió értékei, a népi szakrális művészet emlékei. Elvonatkoztatva, lényegi mozzanataikra redukálva jelennek meg színekben, finom átmenetekben gazdag képein e motívumok, érzelmi töltésük fölerősödik, egyben új jelentést nyer a világ más tér- és időbeli rétegeiből vett részletekkel való találkozáskor. Nemcsak a konkrét látvány időbeli koordinátái közül lép ki szívesen Dóczi László, hogy szemlélődésre késztető műveivel hosszú asszociációsort indítson el a nézőben, de a sík két dimenziójából is: gazdag faktúrájú képei mellett reliefek, objektek, körplasztikák jelzik munkássága dimenzióit. P. Szabó Ernő Magyar Nemzet 2003. május 22. * A kiadványt támogatták: VMK Közművelődési és Ifjúsági Bizottsága Szombathely MJV Kulturális és Sportbizottsága