Kovács Tamás László szobrász, grafikus kiállítása (FiókaArt Galéria, 2003)
Un caratteristico dell’opera di Tamás László Kovács é che le sue štampe a rilievo, disegni, rilievi e piccole statue costituiscono sérié, studi e gruppi connessi strettamente o in una maniera rilassata. Unó puô seguire lo sviluppo di una idea, si puô esaminare problemmi astratti guardando e studiando le sue opere. Accanto ai rapporti contestuali e tematici, le caratteristiche stilistiche del costruttivismo sono anche importante Tutte le sue opere sono semplici, lucidi ed hanno una struttura chiara. Egli créa dei fuochi composizionali e degli emfasi con linee sottili ed alcuni colori vivaci. Il carattere geometrico ed una regolarità senza dettagli sono elementi di base del suo mondo artistico, ma l’artista sempre rompe questo sistema, lo rende assimetrico e créa l’ordine dell’equillibrio e dell’instabilitá. Simplicitá, lucidità, struttuere chiari sono accompagnati da un modo raffinato di trattare il materiale, da sensitivitá e fragilitá. Le sue linee disegnate o tre dimensionali sono sottili corne una lama e sempre sono costrutte con una precisione matematica. Le curve sono tense, i contatti e le separazioni sono precisamente elaborati. Non ci sono quasi nessune linee dritte nelle opere, tutte le linee diventano curve tense o morbide, tutto suggerisce attrazione ellittica o parabolica, tutti i motivi si adattano alla forma circolare o sferica. Nonostante la incisione determinate, questo non é un mondo duro. E un mondo morbido. Forse possiamo anche dire ehe non é un problema descrivere le opere di Tamás László Kovács. E abbastanza facile determinare le loro caratteristiche formali e stilistiche ed collegarle alla tradizione costruttivista che sempre esiste nell’arte contemporanea e con le tendenze geometriche ed astratti. Ma si imbarrazziamo quando dobbiamo interpretare le opere perché non ci sono motivi concreti identificabili o perché questa é un’arte delle astrazioni eteriche dove le cose diventano concetti poetici e gli elementi di base si dissolvono. Realtà ed apparenza si uniscono inseparatamente. Ma il nostro imbarazzo si diminuisce immediatamente, perché le composizioni di linee e macchie diventano mezzi di meditazione e costituiscono un lieve contrasto con l’inimmaginabile. Lo spettatore viene gentilmente toccato ed attratto dalla trascendenza senza rendersene conto. Tibor Wehner Kovács Tamás László szobrászy grafikus kiállítása a FiókaArt Galériában 2003. július 24-tól augusztus 19-ig. Kovács Tamás László alkotómódszerére jellemző vonás, hogy művei - a rajzok, a reliefek és a kisplasztikák is — sorozatokká, etűdökké rendeződnek: egymással szorosan vagy lazán összefüggő, összekapcsolódó együttesekké. Egy-egy gondolat kibontásának folyamata követhető nyomon, egy-egy elvontságokba burkolózó problémakör vizuális körüljárására nyílik lehetőség a művek láncolatának szemlélése, tanulmányozása, befogadói feldolgozása által. A gondolati, tematikai összefüggések mellett a konstruktív jellegből eredő stilisztikai egységesítő jegyek is fontosak. K. T. L. műveit a végletes egyszerűségre törés, az áttekinthetőség, a világos szerkezet a tisztaság fűzi egységessé. Néhány filigrán vonallal, egy-egy folt, egy-egy tiszta, élénk szín kiemelésével hoz létre kompozicionális gócpontokat, hangsúlyokat. A geometrikus jelleg, a részletezéstől mentes szabályosság alapeleme e művészi világnak, de a művész a rendszert mindig megbontja, aszimetrikussá módosítja, a megbomlott egyensúly labilisságokkal feleselgető rendjét alakítja ki. Az egyszerűség az áttekinthetőség, a világos szerkesztésmód a grafikai-szobrászati anyagkezelési finomságokkal, érzékenységgel és törékenységgel párosul: grafikai és térvonalai pengevékonyak, futásuk mindig matematikai pontossággal determinált, az ívek a pattanásig feszítettek, az érintkezések és az elválások precízen kidolgozottak. Alig-alig jelenik