A Váci Tragor Ignác Múzeum gyűjteménye (Vízivárosi Galéria, Budapest, 2003)
YITVA TARTÁS: keddtől-péntekig 13-18 óráig, szombaton 10-14 óráig VÍZIVÁROSI GALÉRIA : A kortárs gyűjtés 15 éve Az elmúlt években „reneszánsza” lett a mimetikus művészetnek. Ez a „reneszánsz” nem csak ráirányította a figyelmet a figurális művészetre, hanem egyúttal stilisztikailag le is zárta a szürnaturalizmustól a hiperrealizmusig ívelő későmodernista hagyományt. A váci Tragor Ignác Múzeum figurális gyűjteményét még az újszenzibilitás árnyékában kezdtem el építgetni, az akkor épp nem divatos szürnaturalizmus, pop art, hiperrealizmus, konceptualizmus figurális irányvonala mentén. A művek szellemi horizontja és értéke - viszonya művészethez és társadalomhoz - stabilizálódik, mondhatni művészettörténeti távlatba kerül. Kezdetben a szürnaturalizmus, radikális realizmus és a pop art figurális darabjait kerestem. A gyűjtést nehezítette, hogy az olyan külföldön élő művészek képeit, mint Konkoly Gyula (Ugarragy, 1965) és Méhes László (Triptichon, 1978.) akkortájt alig lehetett felkutatni, de volt hogy a vásárlási igényt visszadobták. A hiperrealista képeket könnyebb volt felkutatni. A 70-es évek közepén kibontakozó hiperrealizmus sokkal összetettebb, minthogy a nemzetközi anyag mintájára rendezhető volna. Hazai típusai sok esetben az eredeti törekvést inverzébe fordítva - a másodlagos mimézis neutrális látszatát fenntartva - társadalmi, művészettörténeti üzenetet bújtattak a felhasznált kép, fotó, jelenség mögé. A 70-es évek közepén még csak kitapintható tendencia (Méhes László, Lakner László, Major János, Kocsis Imre, Birkás Ákos) 1976-78-tól már több ágra bomlik (Fehér László, Bernáthy Sándor, Kelemen Károly, Barabás Márton, Nyári István, Zrinyifalvy Gábor, Várady Róbert, stb.), majd a 80-as évek közepétől újabb figurális tendenciákkal gazdagodik (kritikai „realizmus", konceptualizmus, performansz dokumentumok). A 80-as évek közepe egyben a divat elcsendesedésének ideje. A hiperrealizmus mint képi kifejezésforma egy-egy életműben azonban tovább íródott (Gémes Péter, Sarkadi Péter, Varkoly László, Marosvári György, stb.), az illuzionista festészet manierista hagyománya felé tájékozódó irányzat virul (Kelemen Károly, König Frigyes, Lengyel András). Végül hadd említsem külön a nyomatokat, mint a mimézis sajátos műfaját, a radikális realizmust és annak tovább élését (Bakos Ildikó, Érmezei Zoltán, Rauschenberger János, Szirtes János, stb.). Természetesen további stiláris és tartalmi szempontok szerint is tagolható ugyanez az anyag: hiperrealizmus, minimalizmus és koncept hármas összefüggésében (Birkás Ákos, Tolvaly Ernő, Pauer Gyula, Zrinyifalvy Gábor, stb.), a hiperrealizmus és az érzéki szupervalóság másodlagos mimézise szerint (Nyári István, Fehér László, Molnár László József, stb.), és ugyanez társadalmi-politikai felhangokkal kombinálva, továbbá hiperrealizmus a művészettörténet és performansz fényében (Kelemen Károly, Sarkadi Péter, Varkozy László, Balogh István) stb. A folyamatosan bővülő gyűjtemény arculatának gazdagságát persze az intézmény által rendezett kiállítások, az ajándékozások, a cserék és a Lektorátus raktárának megnyitása is formálta. Bárdosi József Gémes Péter - Pásztor, 1988; tus, papír; 88x62 cm Szirtes János - El Greco / A szent család; 1991; egyedi technika; vászon, korom, 151 x 141 cm m