Dóczi László retrospektív kiállítása (Szombathelyi Képtár, 2004)

Furcsa álomvilágba kerül az, aki Dóczi László képeivel szembesül. Lebegő házak, kapuk, tornyok, régi kedves tárgyak kavarognak, mintha egy elmerült világ elemei bukkannának elő. Dóczi határta­lan fantáziával variálja képeinek szétbontott és újból összerakott elemeit. Sejtelmes, rejtelmes, balladaszerű művein a környezete tárgyait saját gondolatrendszerén szűri át, az egyszerű használati tárgyakat is átlényegíti, mitikus összefüggésekbe emeli. Képeinek szín- és gondolatgazdagsága élénk emóciót vált ki a nézőből. Nem ragaszkodik a perspektíva klasszikus szabályaihoz, alakjai és tárgyai önálló életet élnek, saját rendszer szerint szerkeszti azokat kompozícióba. Képeinek hangulatát meghatározzák azok a jellem­ző színek, amelyeket sok kísérletezés után talál megfelelőnek. Szí­vesen alkalmaz barnát, sárgát, aranyat, újabban a kék, zöld, lila kü­lönböző árnyalatait. Régebbi képeitől eltérően újabban harsányabb és keményebb színeket is felhasznál. Munkásságának elemzői Vajda Lajos és Korniss Dezső hasonló lá­tásmódját emelik ki. Műveinek azonban mindig megvan a sajátos „Dóczis“ atmoszférája. Dóczi László három évtizede él és tanít Szombathelyen. Művészi te­vékenysége csöndben, visszafogottan, szinte rejtetten történik, a ritkán kiállító művészek közé tartozik. Ezért öröm a művészetbará­toknak, hogy a tavalyi évfordulós kiállítás (a Megyei Művelődési és If­júsági Központban) után idén bemutatta új munkáit a Puskás Galé­riában, és most a Szombathelyi Képtárban gyűjteményes tárlatát él­vezhetjük. Festményei mellett fantáziadús kollázsait, objektjeit, plasztikáit is bemutatjuk. Zsámbéky Monika B A L L A D Á K Szombathelyi Képtár 2004. szeptember 23. -október 2­4

Next