Fábián Gyöngyvér kiállítása (Salgótarján, József Attila Művelődési Központ, Üvegcsarnok, 2004)
FÁBIÁN gyöngymé 2004. május 11 -június 30. kIÁLLITÁSA Fábián Gyöngyvér figuratív festő, de nem adja magát a látványnak, hanem megteremti azt, a saját belső indíttatása, azaz a saját törvényei szerint. Nem másolja, nem is pusztán tükrözi a világot, hanem a maga módján újraalkotja, s mintegy kiteljesíti azáltal, hogy álmokat fest, olyanokat, amelyek önálló életre kelve, az emberi létnek nem puszta rajzolatává hanem többletrészévé válnak. Sokoldalú festőről van szó, akinek művészete megrendítő bibliai látomásoktól nyelvöltögetően szatirikus kompozíciókon át lírai önvallomásokig sok témát felölel, s melyben szinte mindig jelen van - hol sejtelemszerűen, hol nyíltan - az erotika. A művész másik nagy erénye a pszichológiai érzék, mely voltaképpen minden alkotásában megnyilvánul, de legkivált persze portréin. Nem véletlenül váltak ezek egyik kedvelt műfajává. Itt sem a puszta arcvonások érdeklik, hanem az a mögöttes feszültség, melyet kifejeznek vagy éppen lepleznének. Aki sorukat egymás mellett látja, döbbenten észleli, hogy együttesük egyedülálló történelmi látleletet ad a 20. század második felében élt élő, hányattatott sorsú középeurópai értelmiségről. Fábián Gyöngyvér nehezen volna bármely iskolába sorolható; nevéhez egyetlen "izmust" sem kapcsolhatnánk. Széles érdeklődési területe nem jelent heterogenitást, nem jelenti, hogy ő maga több arcú; a világ az. Vagyis e festő különféle "vonulatai" olyanok, mint egy kitárt legyező megannyi színe, miközben mindig nyilvánvaló marad, hogy e széles legyezőnek egyetlen nyele van, s ezt, akár az ecsetet, a festő biztos - és mindig jól fölismerhető - keze fogja. Timár György Salgótarján, József Attila Művelődési Központ, Üvegcsarnok