Ludvig Zoltán festőművész (Pécsi Horvát Színház, 2004)
Ludvig Zoltán a teremtés rejtelmeitől,titkaitól megigézett festő. Felfogni, megérteni akarja azt a központot, ahol az élet keletkezésének tiszta, titkos mélye van. A vászon és a festék önmaga képzeletének, önismeretének, világképének, felfogás-törvényeinek gyakorlati kitárulkozása. Vásznán ott lüktet az első megvalósulás nagy fehér alakja, moccan a lét, a mindenség eredete, piheg, gyötrődik a jövő lehetősége, nyújtózkodik a megvalósulás világa. Megjelenik a mélységben rejtező finom vérerekkel átszőtt lágy burok, és a művész képzeletével bebocsát e burok mögé, a barnán, zölden, kéken, mályva színben örvénylő nedvekhez, a verdeső embrióhoz. Látni engedi a teremtés csodálatos ünnepét. A teremtés rejtelmének burka felhasad, és a festék, az anyag kavarog, kigyűrődik, kiömlik, szétfolyik és rendeződik a síkból a plasztikus tér megvalósulásáig. Ludvig Zoltán elkötelezett, céltudatos festő, a megvalósulás módját tudó mester. A hitetlenség, a közöny, az árulás, a rémület, a reménytelenség, a remény és a kitárulkodni vágyás történelmi korszakában képi önvallomása erőt és hitet tud adni. Horvát Krisztina