Orvos András festőművész életmű-kiállítása (Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba, 2004)
ismerte és felhasználta a kor divatáramlatait (pop art, hard edge és pattern painting), talán nem, mindenesetre biztos, hogy az egykori békéscsabai fiatal festőt nem a hazai fogyasztói társadalom reklámvilága és csomagkölteményei ihlették meg, bár kétségtelen, hogy motívumbeli rokonság Andy Warholhoz, kompozíciós technika Roy Lichtensteinhez, az erotikus töltet pedig a fürdőszoba képeiről ismert Tom Wesselmannhoz köti képi világát. Az élmény ennél egyszerűbb lehet, előbb kell gondolnunk a tulipános ládák motívumaira, az erkélyeket díszítő muskátlira és egyéb virágokra, mint a nyugati művészet naprakész ismeretére vagy utánzására. Talán közhely, hogy Orvos András képei virágénekek is, melyekben a felület izzása és intenzitása helyettesíti a szavak zenéjét. Minden kép egy-egy virág, egy-egy személy, egy-egy nő. Hol a Primavera platói szépségű tavasztáncosai járják virágtáncukat, hol pedig Vandongen, a Végzet asszonya nyitja ránk hatalmas szirmait. A pop azt a szerelmet, a nőiességet egyaránt tárgyiasító tendenciát jelzi, azonban Orvos András : Vörös virág (1972, akril, vászon, 70 x 70 cm)